Amint Louis értesült barátnője haláláról azonnal haza utazott, és vele együtt a többi fiú is, így az egyik koncert elmaradt. Louist nagyon megviselte a dolog. Napokig ki sem jött a szobájából és alig evett. El mindenkinek szörnyen hiányzott. Mindenki szerette őt, csodás lány volt. A temetést és a megemlékezést a következő héten tartottuk. Igyekeztem segíteni és támaszt nyújtani Louisnak, és Mrs. Gurneynak. Szegény először a férjét, most pedig a lányát vesztette el.
Rengetegen eljöttek a temetésre. A búcsúbeszéd szavaira mindenkinek könnyek gyűltek szemébe..
"Ella Gurney élt 19 évet..."
A szertartás gyönyörű és megható volt. Miután vége lett és mindenki elment Lou a sír felett állt könnyes szemekkel. Szóltam Zaynnek hogy várjon meg a kocsinál és odamentem Louhoz. Mivel nem tudtam mit mondhatnék ebben a helyzetben, biztatóan megöleltem. Loui a sírra helyezte a virágot ami a kezében volt, megtörölte szemeit majd elindultunk.
Haza vittük Louist majd Zaynnel mi is haza mentünk. Otthon felmentem a hálószobába és az ablak mellé ültem. Mary épp ott sündörgött a szobában. Ölembe vettem a kutyust és a fülét vakargatva bámultam ki az ablakon és figyeltem a lepergő esőcseppeket. A fejem csak úgy zúgott az elmúlt napok eseményeitől. Letettem Maryt a földre és kerestem a fiókban fájdalom csillapítót. Nem találtam ezért lementem a konyhába. Zayn az asztalnál ült és nézett a semmibe. Őt is megviselte a dolog. A szekrényben találtam gyógyszert, bevettem majd felmentünk a szobába. Zayn elfeküdt az ágyon én pedig fürdéshez készülődtem A fürdőszobába nyílt egy ajtó a hálóból is, amit nyitva hagytam. Már a zuhany alatt álltam amikor hallottam Zayn lépteit.
- Ha nem bánod csatlakozom! - Hallatszott Zayn hangja a zuhanyzófüggöny túloldaláról.
- Gyere csak! - mondtam mosolyogva.
Pillanatok múlva már ketten álltunk a zuhanyrózsa alatt. Beletúrtam Zayn vizes hajába majd megcsókoltam.
Zuhanyzás után visszamentünk a szobába és Zayn hanyatt döntött az ágyon. Felém hajolt, elsöpörte az arcomba lógó hajszálakat, majd ajkai egyre közelebb kerültek az enyémhez, míg végül össze nem értek. A hosszú csók után Zayn legurult rólam és mellém feküdt. Át fordultam az oldalamra, Zayn pedig hátulról átkarolt majd elaludtunk.
Másnap az időjárás valamivel kedvezőbb volt. A nap sugarai halványan fénylettek a ház falán. Miután Mary kifutkosta magát az udvaron bevittem a házba.
*1 hónap múlva*
Az Ella halála okozta sebek még mindig nem gyógyultak be senkinek, de az élet folyt tovább. A fiúk folyamatosan jártak fellépésekre, engem előre léptettek a munkahelyemen, Harry és Lucy pedig összeköltöztek.
Mivel mostmár nem csak cikkeket írtam a magazinba hanem az egész divat rovatért én feleltem egyre többet dolgoztam és hasonlóan Zaynnek is egyre több munkája volt. A hírnévvel együtt nőtt a fellépések és koncertek száma is. Keveset találkoztunk ezért nem tudtunk mindent megbeszélni.
Egyik nap munkából hazaérve üres ház fogadott otthon. Sem Zaynt sem Maryt nem találtam sehol. Felhívtam Zaynt gondoltam biztos sétálni vitte Maryt, de nem vette fel a telefont. Pár perc múlva megint próbálkoztam de megint semmi. Kezdtem aggódni, hogy esetleg bajuk esett. Mindenkit felhívtam aki tudhat róluk valamit, de nem jártam sikerrel. Órák múlva még mindig nem értem el Zaynt. Nagyon aggódtam. A gyomrom egy csomóban volt. Fel-le sétáltam idegesen a nappaliban amikor hallottam hogy nyílik az ajtó.
szomorú de nagyon jó lett... folytasd ;)
VálaszTörlés