10.rész - Hírnév

Zaynnek igaza volt. Nem tehettem semmit. Leültem a székre és reménykedtem hogy minden rendben lesz. Idegességem csak fokozódott amikor a főszerkesztő lépett be az ajtón.

- Srácok! A délutáni műsort töröltük, fel tudtok lépni! Aztán ügyesek legyek! - mosolygott.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül minden jól alakult. Mostmár minden csak a fiúkon múlott de miattuk már nem aggódtam. 

Izgatottan vették kezükbe a mikrofonokat adás előtt. Amint a kamerákat beállították a rendező intett hogy kezdhetik. Amikor a fiúk énekelni kezdtek, hirtelen mintha csak ők lettek volna ott, senki más. Nem látszott rajtuk hogy izgulnak. Hibátlanul végig énekelték a számot majd interjút adtak. 

Miután letelt az adásidő visszamentek az öltözőbe ahol Amyvel vártuk őket. Nagyon büszke voltam rájuk. 

Este elmentünk megünnepelni a srácok sikerét. Egy gyönyörű étterembe mentünk. Elég sokan voltak ott és páran felismerték Zaynt és a többieket. Oda jöttek autogrammot kérni, nagyon aranyosak voltak. 

- Hű... ez még kicsit szokatlan. Eddig csak a játszó téren kértek autogrammot tőlünk. - mondta megszeppenve Niall.

- Igen. Eddig is voltunk pár interjún de azoknak nem volt ekkora sikere.  - válaszolt Harry.

Kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Vacsora közben beszélgettünk, és sokat nevettünk. 

A következő hetekben a fiúk egyre több felkérést kaptak fellépésekre, interjúkra és fotózásokra. 

A sok munka miatt Zayn egyre kevesebbet volt otthon így kevesebb időt tölthettünk együtt. Nagyon hiányzott amikor nem volt velem. De tisztában voltam vele hogy ez csak rosszabb lesz. Egyre többet utaztak külföldre, és volt hogy napokig haza sem jöttek.
Egyik este nagyon rossz előérzetem volt. Felhívtam Zayn mert éppen az ország másik felében koncerteztek, de hálaégnek nekik semmi bajuk nem volt. Bár megnyugodtam hogy ők jól vannak de az érzés nem múlt. Hosszú órákig csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni. Amynek sem lehetett baja mert ő nálam aludt aznap. Nem tudom miért gondoltam hogy valakinek baja esett de a gondolat ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Hajnalban nagy nehezen elaludtam, de reggel korán keltem így nagyjából 2 órát aludtam. Amy látta hogy nyúzott vagyok.
- Mi a baj? nem nézel ki túl jól.
- Nem aludtam egész éjjel. Olyan fura érzésem volt.
Amy értetlenül nézett rám majd neki állt teát főzni.
Délután csörgött a telefonom. Ella anyukája hívott. Fogalmam sem volt hogy miért hívhat de felvettem.
- Jónapot Mrs. Gurney!
- Szia Nita! Borzasztó hírem van. - monda elhaló hangon.
- Mi a baj?
- Inkább személyesen mondanám el. Át tudsz jönni?
- Persze máris indulok!
Letettem a telefont és gyorsan beültem a kocsiba. Mrs. Gurney már a nappaliban várt, könnyes szemekkel.
- Mi történ? - kérdeztem aggódva.
- Borzalmas tragédia. Ella...
- Mi?? Mi történt Ellával?
- Ella tegnap éjjel meghalt.. - suttogta sírva. Szörnyű volt ezeket a szavakat hallani. Kirázott a hideg és összeszorult a szivem. Nem tudtam elhinni hogy barátnőn meghalt. Rövid időn belül elfogott a sírógörcs. Sokkot kaptam. Abban a pillanatban úgy éreztem összeomlok, de próbáltam erős maradni Mrs. Gurney kedvéért. Szüksége volt a támaszra, hiszen Ő a lányát vesztette el.
- Nem.. ez nem lehet igaz.. hogy történt? - kérdeztem sírva.
- Megölték. Az én kislányomat egy hideg vérű gyilkos megölte. - amint ezt kimondta ha lehet még rosszabb érzés fogott el.
- Ki.....ki volt az?
- Nem tudjuk. A rendőrség is csak találgat. - Mrs. Gurney könnyeit törölgette.