15.rész - Vendégek

- Úgy néz ki hogy kislányuk fog születni!
- Köszönjük Doktorúr!
Zayn is és Én is nagyon örültünk a hírnek. Persze akkor is örültünk volna ha fiút mond az orvos. A szívem mélyén mindig is kislányt szerettem volna. Zayn megölelt és adott egy puszit, majd elindultunk haza. Zayn kinyitotta nekem a kocsi ajtót, közben a hosszú kiengedett hajamat copfba kötöttem. Beszálltunk, és indultunk. Nyár közepe volt, de esett az eső , így miközben Zaynnek beszélgettünk az ujjammal fura figurákat rajzolgattam a párás ablakra. Épp egy zsepit vettem elő hogy megtöröljem a kezem amikor éreztem hogy a zsebemben rezeg a telefonom. Vanda hívott.
- Szia Vanda! - vettem fel a telefont.
- Szia Nita! Még az orvosnál vagytok?
- Nem már úton vagyunk hazafele.
- Na és fiú lesz vagy lány?
- Képzeld kislányom lesz.
- Juj de jó! Nagyon örülök. Ugye lehetek a keresztanyja?
- Persze! - válaszoltam nevetve.
- Szuper! Mennem kell majd még hívlak! Puszi. - nyomta ki a telefont Vanda.
Közben haza értünk. Zayn leparkolt a ház előtt. Ahogy a kocsi begördült az udvarra, Mary egyből ugatni kezdett.
- Szia kiskutyám! - simogattam meg a buksiját.
Odasétáltam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam majd megvártam amig Mary bemegy a házba és megvártam Zaynt aki még csak akkor szállt ki a kocsiból.
Bementünk a nappaliba, ledobtam a táskám a kanapéra és megkerestem a tévékapcsolót. Zaynnel épp nekiálltunk filmet nézni, amikor Harry felhívta Zaynt hogy 10 perc mulva nálunk lesznek.
A filmnézésnek lőttek, úgyhogy kimentem egy kis nasiért. Rövid időn belül már Harry és Lucy is megérkezett. A dohányzóasztal körül kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Zayn hoznál még egy kis chipset? - kérdeztem boci szemekkel.
- Persze Drágám.
- Nita most már áruld el fiu lesz vagy lány? - érdeklődött Lucy
- Kislány lesz. - mondtam miközben Zaynre pillantottam aki épp akkor ért vissza a Chipses tállal amit az asztalra tett majd mellém ült.
- Rózsaszin lesz a gyerekszoba? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtunk. De szerintem barack színű lesz.
Miután megvitattuk a baba ügyet, Harry és Lucy kapcsolata került szóba.
- Na meséljetek csak mi van veletek! -mondta Zayn.
- Hááát.... az úúgy volt... kezdte Lucy a mondatot amit végül Harry fejezett be.
- Hogy titokban eljegyeztük egymást.
- Sok boldogságot!! De...miért kellett titokban? - értetlenkedtem.
- Mert nem szeretnénk nagy dobra verni a dolgot. Főleg most hogy nagyobb hírnévre tettünk szert a világon mindenfelé ujságok írnák meg, de erre nincs szükségünk.
- Megértem. - mondta együttérzően Zayn.
- Hát igen. Nézd csak meg a mi kislányunkat. Még megsem született de már híresebb mint az a bűvész a reggeli műsorban. - mondtam viccelődve.
- És az esküvőt mikorra tervezitek? - kérdezte Zayn miközben felvette a földről a párnát amit levert.
- Nyár végére. Nita leszel a koszorúslányom?
- Majd még meglátjuk mekkora lesz a pocakom. - mosolyogtam.
- Rendben. - viszonozta a mosolyt Lucy.
- Későre jár. Mostmár mennünk kéne. - vágott közbe Harry.
- Igen tényleg mennünk kell. Még otthon is sok dolgunk van otthon is. - helyeselt Lucy.
A vendégek felálltak Zayn pedig kikísérte őket.
Hosszú nap volt így elterültem a kanapén és lehunytam a szemem. Fáradt voltam és álmos. Zayn még egy idejig beszélgetett Harryékkel a ház előtt, és mire visszaért én már aludtam.
Reggel a pihe-puha ágyamban keltem.

14. rész - Fiú vagy lány?

Vacsi után Amy és Bogi a konyhában beszélgettek, mi pedig Zaynnel a nappaliban tévéztünk. Egyszer csak egyikük ki kiabált:
- Tesó gyere ide egy kicsit!
- Nita szólt a hugod! - mondta Zayn.
- Nem szivem ez a Te hugod volt. Amy sosem hív engem úgy hogy tesó.
Zayn szemforgatva felállt és kiment a konyhába.
- Na mi az Bogi? - kérdezte.
- Hol van sebtapasz? Lehorzsoltam a kezem.
- Jajj hugicám mentőt ne hívjak? - kérdezte Zayn gúnyosan.
- De igen, légyszíves. - válaszolt Bogi kicsit szemtelenül.
Zayn a konyhafiókból elővett egy sebtapaszt és huga kezébe nyomta.
- Aztán lassan menjetek aludni! Már elég késő van.
- Rendben! - Helyeselt Amy és Bogi egyszerre.
Fél óra múlva már mindenki a szobájában volt, és lefekvéshez készülődött, ám ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Ajtót nyitottam. A barátnőm volt az.
- Lily! Hát te?
- Szia. Bocsi hogy ilyen későn zavarok de kizártam magam a lakásból, és a szerelő csak holnap tud jönni.
- Gyere be! Nyugodtan itt aludhatsz.
Beinvitáltam Lilyt a nappaliba és folytattam.
- Sajnos itt kell aludnod a kanapén mert a vendég szoba foglalt.
- Nem gond, ez is tökéletes. Köszönöm.
Mivel így estére elég sokan lettünk pattogtattunk kukoricát csináltunk forrócsokit és pizsipartit tartottunk. Másnap délben keltünk ki az ágyból, mivel elég sokáig fent maradtunk.
Jobb ötletem nem támadt így palacsintát sütöttem. Elővettem a kakaót és a lekvárt a szekrényből, de mivel nem tudtam hogy ki milyet szeretne ott hagytam az asztalon hogy mindenki tudjon magának csinálni.
Reggeli után Lily egyből hazament. Bogit és Amyt csak azután vittük haza hogy elmentünk vásárolni. Bementünk a plázába, a lányok előre is szaladtak hogy körül nézzenek, Zayn pedig megfogta a kezem és elindult.
- Zayn hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Zayn mondd már meg!
- Nem mondom. Ha oda érünk meg tudod.
- De tudod hogy utálom a meglepetéseket.
- Tudom. De nem érdekel.
- És mi lesz Bogival, meg Amyvel?
- Ők had vásárolgassanak.
Nem sokára odaértünk egy kis étterem szerű helyre. Nem tudtam miért hozott Zayn ide.
- Na mostmár elárulod mit keresünk itt?
- Várj már egy kicsit!
Amint beléptünk az ajtón Megláttam a barátaimat, akik csak rám vártak. Hát ebben mesterkedett Zayn! Egy baba váró buli. Nagyon aranyos ötlet!
A buli jól sikerült, nagyon jól éreztem magam.

*2 hónap múlva*
- Zayn hozd már a kocsi kulcsot!
- Igyekszem, de nem találom..- kiabált ki a nappaliból Zayn.
- Drágám elfogunk késni!
- Jövök már! - monda miközben belépett az ajtón.
- Mehetünk végre?
- Igen mehetünk.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé. Azért voltam ennyire izgatott mert végre kiderült hogy kislányunk lesz, vagy kisfiunk. Odaértünk, Zayn leparkolt és bementünk.
Az orvos már várt minket. Fel feküdtem az orvosi asztalra, és az orvos elkezdte a vizsgálatot. Zayn végig a kezemet fogta.
- Nos Orvosúr, mire számíthatunk? - kérdezte Zayn izgatottan.

13. rész - A nagy bejelentés

Nem szívesen de felvettem a telefont.
- Mondjad Zayn!
- Szia Nita! Nagyon hiányzol kérlek beszéljük meg!
- Jól van. Hol vagy most?
- Itthon.
- Mindjárt megyek és beszélhetünk. Szia. - tettem le a telefont.
Rövidesen oda értünk a ház elé. Kiszálltam a kocsiból.
- Lucy köszönöm hogy haza hoztál.
- Nincs mit. - mosolygott Lucy.
- Szerintem hívd fel a szüleidet ha nem mész vissza hogy tudják nin bajod. - Javasolta Vanda.
- Rendben, sziasztok! - köszöntem el, majd bementem a házba.
Amint beléptem a házba Zayn odajött és megölelt.
- Hiányoztál. - suttogta halkan.
- Nos, miről szerettél volna beszélni? - löktem el magamtól.
- Nita, nagyon szeretlek, kérlek bocsáss meg.
Mivel már napok óta nem láttam Zaynt nekem is nagyon hiányzott, és amikor gyönyörűen csillogó barna szemeit nekem szegezve bocsánatot kért nem tudtam rá haragudni, főleg annak tudatában hogy ő a leendő gyermekem apja.
- Én is szeretlek! - mondtam majd hozzábújtam.
Közben eszembe jutottak Vanda szavai. Gyorsan előkotortam a telefont a táskámból és felhívtam aput, hogy  szóljak hogy ma már otthon alszom. Zaynnel leültünk a kanapéra.
- Zayn.... valamit el kell mondanom.. - fordultam felé.
- Mond csak.
- Hát.... szóval.. apa leszel. - nyögtem ki.
- Micsoda? Babát vársz? - csillant fel Zayn szeme. Látszólag örült a hírnek.
- Igen szivem. Babánk lesz.
Zayn szorosan megölelt.
- Imádlak! Nálad jobb anyukát elsem képzelhetnék a gyerekemnek. - suttogta a fülembe miközben örömkönnyek szöktek szemébe.
Ezután megsimogatta a hasamat, és hozzá beszélt.
- Szia kicsim! Én vagyok az apukád! Milyen odabent? Ne aggódj nem sokára kijössz onnan..
- Mit csinálsz Zayn?? - nevettem fel.
Örültem hogy végül minden jól alakult, de a szüleim még mindig nem tudták hogy terhes vagyok. Végül Zaynnel megbeszéltük hogy össze hívjuk a családtagokat és a közeli barátokat hogy együtt bejelentsük a nagy hírt. Mivel másnap mindenki ráért így meg is tartottuk az összejövetelt. Délelőtt Zayn bement a városba mondván van egy kis elintézni valója. Délután amikor már mindenki megérkezett Zayn csendet kért majd elkezdte:
- Figyelem, valami fontosat szeretnénk bejelenteni. - megfogta a kezem és folytatta - Nita és én babát várunk.
Amint befejezte a mondatot mindenki gratulált és örömmel fogadták a hírt.
De az igazán meglepő pillanat csak ezután jött. Zayn odajött hozzám és megfogta a kezem.
- Nita, szeretnék neked adni valamit. - mondta majd elővett egy könyvet. A borítóján nem volt semmi ígyhát kinyitottam. Meglepő látvány fogadott. A lapok közepén egy kis rés volt amiben egy gyönyörű gyűrű csillogott a lapra pedig rá volt írva nagy fekete betűkkel: "Hozzám jössz?" Ahogy a szavak végére értem elmosolyodtam. Nagyon aranyos és kedves megoldás volt.
- Igen! - mondtam határozottan, majd Zayn kivette a gyűrűt és felhúzta az ujjamra, majd megcsókolt.
Ezután felmutattam a könyvet hogy mindenki lássa: Zayn megkérte a kezemet.
Nagyon boldog voltam. Úgy éreztem ez életem legszebb napja. Miután túl voltunk még egy "gratulálok" körön a vendégek nagy része haza ment.  Csak Amy és Bogi maradtak, mert ők nálunk aludtak.

12. rész - Váratlan hír

Zayn lépett be az ajtón. Hatalmas kő esett le a szívemről de ugyanakkor nagyon mérges voltam Zaynre.
- Zayn!! Hol a francban voltál eddig? Agyon aggódtam magam mia... - be sem fejeztem a mondatot amikor megláttam Maryt. Felvettem majd folytattam. - miattad!
- Ne haragudj! Én csak... - Zayn nem tudta befejezni a mondatot.
- Te csak?
- Azért nem vettem fel mert le van némítva a telefonom, és nem hallottam hogy csörög.
- És azt szabad meg tudnom hol voltál?
- Hát.... csak.. az edző teremben hagytam a kulcsomat, és közben találkoztam egyik haverommal és elbeszélgettük az időt.
Zayn elég gyanús volt nekem. Miközben magyarázkodott a földet nézte.
- Zayn.... nem is szoktál edzőterembe járni..
- De most bementem mert csak ott tudtam találkozni Jake-el.
- És miért vitted a kutyát??
- Csak úgy.
Éreztem hogy valami nem stimmel. Zayn biztosan nem mondott igazat. Még egy jó ideig veszekedtünk majd amikor már elegem lett fogtam a kocsikulcsot és Maryt majd szó nélkül ott hagytam Zaynt. Könnyes szemekkel beültem a kocsiba. Elmentem a szüleimhez és náluk aludtam. Zayn este rengetegszer hívott de egyszer sem vettem fel.
Reggel amikor felkeltem nem éreztem magam valami jól, hányingerem volt és a fejem is fájt egy kicsit. Épp reggeliztünk amikor megszólalt a csengő. Anya már állt volna fel de közbe szóltam:
- Hagyd csak anyu majd én kinyitom.
Ez nem volt túl jó ötlet ugyanis amikor ajtót nyitottam Zayn állt velem szemben.
- Sejtettem hogy itt talállak.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni.
- Zayn, nekem most szükségem van egy kis időre. Még pár napig itt maradok és majd meglátjuk mi lesz.
Zayn szomorúan bólintott majd elment, én pedig vissza mentem a konyhába.
- Ki volt az?
- Zayn.- sóhajtottam majd elmeséltem miért jött.
Reggeli után már jobban éreztem magam. Mivel volt pár ruhám a szüleimnél így nem kellett haza mennem értük. Felöltöztem és elmentem sétálni. Beültem egy kávézóba és felhívtam Vandát, aki rövid időn belül csatlakozott hozzám. Rendeltünk egy teát és beszélgettünk.
- És meddig maradsz a szüleidnél?
- Egyenlőre náluk maradok amíg nem tisztázzuk Zaynnel a dolgokat. De szerintem nem mondott nekem igazat. Nem tudom mit tegyek..
- Szerintem beszéljétek meg! Minden rendben lesz.
- Nem tudom. Most egy ideig nem akarok vele beszélni.
Megittuk a teát majd elmentünk a parkba. Bár tavasz vége volt az idő elég nyárias volt, az előző nap esős időjárásával ellentétben. Ahogy sétálgattunk a tűző napon fájni kezdett a fejem és aznap nem is ettem szinte semmit így egyszer csak elájultam. Vanda bevitt a kórházba ahol végeztek pár vizsgálatot és bár látszólag semmi bajom sem volt vettek vért. Amíg az eredményeket vártuk Vanda felhívta Lucyt hogy jöjjön el értünk. Pár perc múlva az orvos hozta az eredményeket.
- Nita beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte az orvos.
- Persze. - válaszoltam majd Vanda elment a büfébe.
- Nita, a vérvétel eredménye azt mutatja hogy Ön terhes.
- Vagyis... babát várok? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. Gratulálok, anyuka lesz!
Elköszöntem az orvostól és oda mentem Vandához.
- Mi az? Miért vágsz ilyen képet? Ugye nincs baj? - kérdezte aggódva Vanda.
- Nem. Nincs semmi baj. Mehetünk.
Lucy pont akkor parkolt le a kórház előtt amikor kiértünk. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Egész úton azon járt az agyam hogyan fogom ezt el mondani Zaynnek. Ez is pont a legrosszabbkor derült ki, amikor összevesztem Zaynnel. Amikor meghallottam hogy csörög a telefonom rápillantottam a kijelzőre. Zayn hívott. Hosszasan elgondolkodtam fel vegyem-e.

11. rész - Az élet megy tovább

Amint Louis értesült barátnője haláláról azonnal haza utazott, és vele együtt a többi fiú is, így az egyik koncert elmaradt. Louist nagyon megviselte a dolog. Napokig ki sem jött a szobájából és alig evett. El mindenkinek szörnyen hiányzott. Mindenki szerette őt, csodás lány volt. A temetést és a megemlékezést a következő héten tartottuk. Igyekeztem segíteni és támaszt nyújtani Louisnak, és Mrs. Gurneynak. Szegény először a férjét, most pedig a lányát vesztette el.
Rengetegen eljöttek a temetésre. A búcsúbeszéd szavaira mindenkinek könnyek gyűltek szemébe..

"Ella Gurney élt 19 évet..."

A szertartás gyönyörű és megható volt. Miután vége lett és mindenki elment Lou a sír felett állt könnyes szemekkel. Szóltam Zaynnek hogy várjon meg a kocsinál és odamentem Louhoz. Mivel nem tudtam mit mondhatnék ebben a helyzetben, biztatóan megöleltem. Loui a sírra helyezte a virágot ami a kezében volt, megtörölte szemeit majd elindultunk.
Haza vittük Louist majd Zaynnel mi is haza mentünk. Otthon felmentem a hálószobába és az ablak mellé ültem. Mary épp ott sündörgött a szobában. Ölembe vettem a kutyust és a fülét vakargatva bámultam ki az ablakon és figyeltem a lepergő esőcseppeket. A fejem csak úgy zúgott az elmúlt napok eseményeitől. Letettem Maryt a földre és kerestem a fiókban fájdalom csillapítót. Nem találtam ezért lementem a konyhába. Zayn az asztalnál ült és nézett a semmibe. Őt is megviselte a dolog. A szekrényben találtam gyógyszert, bevettem majd felmentünk a szobába. Zayn elfeküdt az ágyon én pedig fürdéshez készülődtem A fürdőszobába nyílt egy ajtó a hálóból is, amit nyitva hagytam. Már a zuhany alatt álltam amikor hallottam Zayn lépteit.
- Ha nem bánod csatlakozom! - Hallatszott Zayn hangja a zuhanyzófüggöny túloldaláról.
- Gyere csak! - mondtam mosolyogva.
Pillanatok múlva már ketten álltunk a zuhanyrózsa alatt. Beletúrtam Zayn vizes hajába majd megcsókoltam.
Zuhanyzás után visszamentünk a szobába és Zayn hanyatt döntött az ágyon. Felém hajolt, elsöpörte az arcomba lógó hajszálakat, majd ajkai egyre közelebb kerültek az enyémhez, míg végül össze nem értek. A hosszú csók után Zayn legurult rólam és mellém feküdt. Át fordultam az oldalamra, Zayn pedig hátulról átkarolt majd elaludtunk.
Másnap az időjárás valamivel kedvezőbb volt. A nap sugarai halványan fénylettek a ház falán. Miután Mary kifutkosta magát az udvaron bevittem a házba.

*1 hónap múlva*
Az Ella halála okozta sebek még mindig nem gyógyultak be senkinek, de az élet folyt tovább. A fiúk folyamatosan jártak fellépésekre, engem előre léptettek a munkahelyemen, Harry és Lucy pedig összeköltöztek.
Mivel mostmár nem csak cikkeket írtam a magazinba hanem az egész divat rovatért én feleltem egyre többet dolgoztam és hasonlóan Zaynnek is egyre több munkája volt. A hírnévvel együtt nőtt a fellépések és koncertek száma is. Keveset találkoztunk ezért nem tudtunk mindent megbeszélni.
Egyik nap munkából hazaérve üres ház fogadott otthon. Sem Zaynt sem Maryt nem találtam sehol. Felhívtam Zaynt gondoltam biztos sétálni vitte Maryt, de nem vette fel a telefont. Pár perc múlva megint próbálkoztam de megint semmi. Kezdtem aggódni, hogy esetleg bajuk esett. Mindenkit felhívtam aki tudhat róluk valamit, de nem jártam sikerrel. Órák múlva még mindig nem értem el Zaynt. Nagyon aggódtam. A gyomrom egy csomóban volt. Fel-le sétáltam idegesen a nappaliban amikor hallottam hogy nyílik az ajtó.

10.rész - Hírnév

Zaynnek igaza volt. Nem tehettem semmit. Leültem a székre és reménykedtem hogy minden rendben lesz. Idegességem csak fokozódott amikor a főszerkesztő lépett be az ajtón.

- Srácok! A délutáni műsort töröltük, fel tudtok lépni! Aztán ügyesek legyek! - mosolygott.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül minden jól alakult. Mostmár minden csak a fiúkon múlott de miattuk már nem aggódtam. 

Izgatottan vették kezükbe a mikrofonokat adás előtt. Amint a kamerákat beállították a rendező intett hogy kezdhetik. Amikor a fiúk énekelni kezdtek, hirtelen mintha csak ők lettek volna ott, senki más. Nem látszott rajtuk hogy izgulnak. Hibátlanul végig énekelték a számot majd interjút adtak. 

Miután letelt az adásidő visszamentek az öltözőbe ahol Amyvel vártuk őket. Nagyon büszke voltam rájuk. 

Este elmentünk megünnepelni a srácok sikerét. Egy gyönyörű étterembe mentünk. Elég sokan voltak ott és páran felismerték Zaynt és a többieket. Oda jöttek autogrammot kérni, nagyon aranyosak voltak. 

- Hű... ez még kicsit szokatlan. Eddig csak a játszó téren kértek autogrammot tőlünk. - mondta megszeppenve Niall.

- Igen. Eddig is voltunk pár interjún de azoknak nem volt ekkora sikere.  - válaszolt Harry.

Kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Vacsora közben beszélgettünk, és sokat nevettünk. 

A következő hetekben a fiúk egyre több felkérést kaptak fellépésekre, interjúkra és fotózásokra. 

A sok munka miatt Zayn egyre kevesebbet volt otthon így kevesebb időt tölthettünk együtt. Nagyon hiányzott amikor nem volt velem. De tisztában voltam vele hogy ez csak rosszabb lesz. Egyre többet utaztak külföldre, és volt hogy napokig haza sem jöttek.
Egyik este nagyon rossz előérzetem volt. Felhívtam Zayn mert éppen az ország másik felében koncerteztek, de hálaégnek nekik semmi bajuk nem volt. Bár megnyugodtam hogy ők jól vannak de az érzés nem múlt. Hosszú órákig csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni. Amynek sem lehetett baja mert ő nálam aludt aznap. Nem tudom miért gondoltam hogy valakinek baja esett de a gondolat ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Hajnalban nagy nehezen elaludtam, de reggel korán keltem így nagyjából 2 órát aludtam. Amy látta hogy nyúzott vagyok.
- Mi a baj? nem nézel ki túl jól.
- Nem aludtam egész éjjel. Olyan fura érzésem volt.
Amy értetlenül nézett rám majd neki állt teát főzni.
Délután csörgött a telefonom. Ella anyukája hívott. Fogalmam sem volt hogy miért hívhat de felvettem.
- Jónapot Mrs. Gurney!
- Szia Nita! Borzasztó hírem van. - monda elhaló hangon.
- Mi a baj?
- Inkább személyesen mondanám el. Át tudsz jönni?
- Persze máris indulok!
Letettem a telefont és gyorsan beültem a kocsiba. Mrs. Gurney már a nappaliban várt, könnyes szemekkel.
- Mi történ? - kérdeztem aggódva.
- Borzalmas tragédia. Ella...
- Mi?? Mi történt Ellával?
- Ella tegnap éjjel meghalt.. - suttogta sírva. Szörnyű volt ezeket a szavakat hallani. Kirázott a hideg és összeszorult a szivem. Nem tudtam elhinni hogy barátnőn meghalt. Rövid időn belül elfogott a sírógörcs. Sokkot kaptam. Abban a pillanatban úgy éreztem összeomlok, de próbáltam erős maradni Mrs. Gurney kedvéért. Szüksége volt a támaszra, hiszen Ő a lányát vesztette el.
- Nem.. ez nem lehet igaz.. hogy történt? - kérdeztem sírva.
- Megölték. Az én kislányomat egy hideg vérű gyilkos megölte. - amint ezt kimondta ha lehet még rosszabb érzés fogott el.
- Ki.....ki volt az?
- Nem tudjuk. A rendőrség is csak találgat. - Mrs. Gurney könnyeit törölgette.