A fiúk karrierje nem éppen úgy alakult ahogy szerették volna. A vártnál kisebb népszerűségre tettek szert. Mivel a közelgő fellépésüket is lemondták a tévében - mondván hogy nincs rá elég idő - a srácok nem álltak a helyzet magaslatán. Kicsit csalódottak voltak, hiszen rengeteget dolgoztak azért hogy sikeresek legyenek.
Reggel elmentem vásárolni. Hazafele bementem a cukrászdába sütit venni. Amikor hazaértem Zayn gondolataiba merülve ült a lépcsőn ami a nappaliból az emeletre vezet. Láttam az arcán hogy valami bántja. Sejtettem hogy a bandáról lehet szó.
Reggel elmentem vásárolni. Hazafele bementem a cukrászdába sütit venni. Amikor hazaértem Zayn gondolataiba merülve ült a lépcsőn ami a nappaliból az emeletre vezet. Láttam az arcán hogy valami bántja. Sejtettem hogy a bandáról lehet szó.
- Mi a baj? - simogattam meg a hátát.
- Csak elgondolkodtam.
- A fellépésen amit lemondtak?
- Igen. Pont a legrosszabbkor. Búcsút inthetünk a hírnévnek.
- Ugyan ne hülyéskedj! Nagyon ügyesek és tehetségesek vagytok! De tudod ez nem megy egyik napról a másikra.
- Tudom. - fordult el Zayn.
- Kitartás! Sikerülni fog! - mondtam majd megpusziltam a fejét és a kezéért nyúltam, jelezve hogy álljon fel.
Egy pillanatra egymásra néztünk.
- Ajjaj... ismerem ezt a nézést. Te készülsz valamire. - mondta Zayn, de én csak egy mosollyal válaszoltam.
Még mennyire hogy eszembe jutott valami. Nem is képzelnéd mi. - gondoltam magamban.
Lehuppantam a kanapéra, az asztalon heverésző laptopot az ölembe vettem és elküldtem pár e-mailt. Zayn leült velem szembe, de nem egészen értette mit csinálok.
- Kész! - sóhajtottam fel pár perc múlva.
- Mivel vagy kész?
- Lehet hogy mégiscsak lesz fellépésetek!
- Micsoda? Hogyan? Mondd már mire készülsz! - faggatózott Zayn.
- Van pár ismerősöm akik segíthetnek elintézni.
- És hogy kerülünk bele a tévébe?
- Nyugi arra is van emberem. A helyi tévében van egy műsor hétvégenként amit csak azért adnak hogy menjen valami a tévében.. annak a helyére be tudnak rakni titeket.
- Nem is tudom mi lenne velem nélküled.. - mondta Zayn egy mosoly kíséretében, majd felállt odajött hozzám és megpuszilt.
Kimentünk a konyhába és süti evés közben elmeséltem a részleteket.
- Nem is tudom mi lenne velem nélküled.. - mondta Zayn egy mosoly kíséretében, majd felállt odajött hozzám és megpuszilt.
Kimentünk a konyhába és süti evés közben elmeséltem a részleteket.
Mivel egyedül nem tudtam volna elintézni a srácok segítsége is kellett és Amy is sokat tett az ügy érdekében. Minden tökéletesen alakult. A következő héten úgy nézett ki hogy sikerült elintézni a fiúk fellépését ami hétvégén lett volna esedékes, de Liam lebetegedett. Aggódtunk miatta hiszen ha nem gyógyul meg nem tud fellépni. Az orvos azt mondta hogy hamar felépül, de a fellépés előtti nap Liam még mindig betegeskedett, nem érezte magát jól. Este felhívott a fiúk dobosa hogy nem tud eljönni mert a nővére esküvőjére kell mennie. Kezdtem kétségbe esni.. Honnan szedek fél nap alatt egy dobost és egy énekest?
- Miattam ne aggódj! Nem érzem magam túl jól, de énekelni még tudok! - próbált vigasztalni Liam.
Lehet hogy tud énekelni de nem szerettem volna hogy betegen megerőltesse magát. Kezembe vettem a telefonom és megpróbáltam dobost keresni, nem sok sikerrel. Már kezdtem feladni. Azt hittem soha nem találok dobost a fiúknak. Csak abban reménykedtem hogy legalább Liam rendbe jön.
Pár perc múlva Amy lépett be az ajtón.
- Na hogy haladsz?
- Jaj hugi ne is kérdezd. Gőzöm sincs honnan kerítsek dobost.
- Miért a mostanival mi van?
- Ő nem ér rá hétvégén.
Amy egy ideig csendben ült majd hirtelen felkapta a fejét:
- Ha dobos kell akkor lehet hogy tudok segíteni! Egyik osztálytársam ért hozzá.
Nagy kő esett le a szívemről amikor meghallottam a jó hírt. Amy azonnal telefonált az ismerősének aki szerencsére tudott segíteni.
Másnap reggel már Liam is jobban érezte magát. A srácok élő adásra készültek ezért időben elindultunk hogy a szükséges előkészületekkel végezzünk. Ám amikor beértünk a stúdióba nem a legjobb hírekkel fogadtak minket.
- Még nem biztos hogy kitudjuk venni a délutáni műsort, de mindent meg teszünk. - mondta a főszerkesztő.
A folyosón Amyvel beszélgettünk amíg a fiúk próbáltak az esetleges fellépésre.
- Nem tudom elhinni hogy mégsem fog össze jönni. Rengeteget dolgoztam azon hogy a fiúk feltudjanak lépni és most lehet hogy mindhiába.
- Ne aggódj biztosan megoldják.
- Hát remélem is.- válaszoltam majd bementünk a terembe ahol a srácok próbáltak.
Zayn látta rajtam hogy ideges vagyok.
- Szivem, köszönöm hogy ennyit fáradoztál miattunk. De mostmár nyugodj meg. Te mindent megtettél.
- Miattam ne aggódj! Nem érzem magam túl jól, de énekelni még tudok! - próbált vigasztalni Liam.
Lehet hogy tud énekelni de nem szerettem volna hogy betegen megerőltesse magát. Kezembe vettem a telefonom és megpróbáltam dobost keresni, nem sok sikerrel. Már kezdtem feladni. Azt hittem soha nem találok dobost a fiúknak. Csak abban reménykedtem hogy legalább Liam rendbe jön.
Pár perc múlva Amy lépett be az ajtón.
- Na hogy haladsz?
- Jaj hugi ne is kérdezd. Gőzöm sincs honnan kerítsek dobost.
- Miért a mostanival mi van?
- Ő nem ér rá hétvégén.
Amy egy ideig csendben ült majd hirtelen felkapta a fejét:
- Ha dobos kell akkor lehet hogy tudok segíteni! Egyik osztálytársam ért hozzá.
Nagy kő esett le a szívemről amikor meghallottam a jó hírt. Amy azonnal telefonált az ismerősének aki szerencsére tudott segíteni.
Másnap reggel már Liam is jobban érezte magát. A srácok élő adásra készültek ezért időben elindultunk hogy a szükséges előkészületekkel végezzünk. Ám amikor beértünk a stúdióba nem a legjobb hírekkel fogadtak minket.
- Még nem biztos hogy kitudjuk venni a délutáni műsort, de mindent meg teszünk. - mondta a főszerkesztő.
A folyosón Amyvel beszélgettünk amíg a fiúk próbáltak az esetleges fellépésre.
- Nem tudom elhinni hogy mégsem fog össze jönni. Rengeteget dolgoztam azon hogy a fiúk feltudjanak lépni és most lehet hogy mindhiába.
- Ne aggódj biztosan megoldják.
- Hát remélem is.- válaszoltam majd bementünk a terembe ahol a srácok próbáltak.
Zayn látta rajtam hogy ideges vagyok.
- Szivem, köszönöm hogy ennyit fáradoztál miattunk. De mostmár nyugodj meg. Te mindent megtettél.
Nagyon tetszik a blogod! Várom a következő részt! ;)
VálaszTörlés