Figyelem!!!

Úgy döntöttem, hogy hosszú szünet után folytatom a blogot! :) Remélem most is számíthatok rátok! ;) Szeretném megköszönni azoknak akik eddig velem voltak, és szeretném ha velem is maradnátok! A blog külseje is megváltozott, és a történetben is lesznek kisebb változások. Továbbra is várom a feliratkozókat és a kommentelőket! Az új rész már készül, de csak akkor rakom fel ha ide összejön legalább 2 komi. Mert ha úgy látom hogy nincs értelme mert senki nem kíváncsi rá akkor nem folytatom. Szóval, hogyha szeretnétek tudni hogy mi fog történni Zaynnel és Nitával akkor komizzatok!! ;) 

 Puszii

15.rész - Vendégek

- Úgy néz ki hogy kislányuk fog születni!
- Köszönjük Doktorúr!
Zayn is és Én is nagyon örültünk a hírnek. Persze akkor is örültünk volna ha fiút mond az orvos. A szívem mélyén mindig is kislányt szerettem volna. Zayn megölelt és adott egy puszit, majd elindultunk haza. Zayn kinyitotta nekem a kocsi ajtót, közben a hosszú kiengedett hajamat copfba kötöttem. Beszálltunk, és indultunk. Nyár közepe volt, de esett az eső , így miközben Zaynnek beszélgettünk az ujjammal fura figurákat rajzolgattam a párás ablakra. Épp egy zsepit vettem elő hogy megtöröljem a kezem amikor éreztem hogy a zsebemben rezeg a telefonom. Vanda hívott.
- Szia Vanda! - vettem fel a telefont.
- Szia Nita! Még az orvosnál vagytok?
- Nem már úton vagyunk hazafele.
- Na és fiú lesz vagy lány?
- Képzeld kislányom lesz.
- Juj de jó! Nagyon örülök. Ugye lehetek a keresztanyja?
- Persze! - válaszoltam nevetve.
- Szuper! Mennem kell majd még hívlak! Puszi. - nyomta ki a telefont Vanda.
Közben haza értünk. Zayn leparkolt a ház előtt. Ahogy a kocsi begördült az udvarra, Mary egyből ugatni kezdett.
- Szia kiskutyám! - simogattam meg a buksiját.
Odasétáltam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam majd megvártam amig Mary bemegy a házba és megvártam Zaynt aki még csak akkor szállt ki a kocsiból.
Bementünk a nappaliba, ledobtam a táskám a kanapéra és megkerestem a tévékapcsolót. Zaynnel épp nekiálltunk filmet nézni, amikor Harry felhívta Zaynt hogy 10 perc mulva nálunk lesznek.
A filmnézésnek lőttek, úgyhogy kimentem egy kis nasiért. Rövid időn belül már Harry és Lucy is megérkezett. A dohányzóasztal körül kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Zayn hoznál még egy kis chipset? - kérdeztem boci szemekkel.
- Persze Drágám.
- Nita most már áruld el fiu lesz vagy lány? - érdeklődött Lucy
- Kislány lesz. - mondtam miközben Zaynre pillantottam aki épp akkor ért vissza a Chipses tállal amit az asztalra tett majd mellém ült.
- Rózsaszin lesz a gyerekszoba? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtunk. De szerintem barack színű lesz.
Miután megvitattuk a baba ügyet, Harry és Lucy kapcsolata került szóba.
- Na meséljetek csak mi van veletek! -mondta Zayn.
- Hááát.... az úúgy volt... kezdte Lucy a mondatot amit végül Harry fejezett be.
- Hogy titokban eljegyeztük egymást.
- Sok boldogságot!! De...miért kellett titokban? - értetlenkedtem.
- Mert nem szeretnénk nagy dobra verni a dolgot. Főleg most hogy nagyobb hírnévre tettünk szert a világon mindenfelé ujságok írnák meg, de erre nincs szükségünk.
- Megértem. - mondta együttérzően Zayn.
- Hát igen. Nézd csak meg a mi kislányunkat. Még megsem született de már híresebb mint az a bűvész a reggeli műsorban. - mondtam viccelődve.
- És az esküvőt mikorra tervezitek? - kérdezte Zayn miközben felvette a földről a párnát amit levert.
- Nyár végére. Nita leszel a koszorúslányom?
- Majd még meglátjuk mekkora lesz a pocakom. - mosolyogtam.
- Rendben. - viszonozta a mosolyt Lucy.
- Későre jár. Mostmár mennünk kéne. - vágott közbe Harry.
- Igen tényleg mennünk kell. Még otthon is sok dolgunk van otthon is. - helyeselt Lucy.
A vendégek felálltak Zayn pedig kikísérte őket.
Hosszú nap volt így elterültem a kanapén és lehunytam a szemem. Fáradt voltam és álmos. Zayn még egy idejig beszélgetett Harryékkel a ház előtt, és mire visszaért én már aludtam.
Reggel a pihe-puha ágyamban keltem.

14. rész - Fiú vagy lány?

Vacsi után Amy és Bogi a konyhában beszélgettek, mi pedig Zaynnel a nappaliban tévéztünk. Egyszer csak egyikük ki kiabált:
- Tesó gyere ide egy kicsit!
- Nita szólt a hugod! - mondta Zayn.
- Nem szivem ez a Te hugod volt. Amy sosem hív engem úgy hogy tesó.
Zayn szemforgatva felállt és kiment a konyhába.
- Na mi az Bogi? - kérdezte.
- Hol van sebtapasz? Lehorzsoltam a kezem.
- Jajj hugicám mentőt ne hívjak? - kérdezte Zayn gúnyosan.
- De igen, légyszíves. - válaszolt Bogi kicsit szemtelenül.
Zayn a konyhafiókból elővett egy sebtapaszt és huga kezébe nyomta.
- Aztán lassan menjetek aludni! Már elég késő van.
- Rendben! - Helyeselt Amy és Bogi egyszerre.
Fél óra múlva már mindenki a szobájában volt, és lefekvéshez készülődött, ám ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Ajtót nyitottam. A barátnőm volt az.
- Lily! Hát te?
- Szia. Bocsi hogy ilyen későn zavarok de kizártam magam a lakásból, és a szerelő csak holnap tud jönni.
- Gyere be! Nyugodtan itt aludhatsz.
Beinvitáltam Lilyt a nappaliba és folytattam.
- Sajnos itt kell aludnod a kanapén mert a vendég szoba foglalt.
- Nem gond, ez is tökéletes. Köszönöm.
Mivel így estére elég sokan lettünk pattogtattunk kukoricát csináltunk forrócsokit és pizsipartit tartottunk. Másnap délben keltünk ki az ágyból, mivel elég sokáig fent maradtunk.
Jobb ötletem nem támadt így palacsintát sütöttem. Elővettem a kakaót és a lekvárt a szekrényből, de mivel nem tudtam hogy ki milyet szeretne ott hagytam az asztalon hogy mindenki tudjon magának csinálni.
Reggeli után Lily egyből hazament. Bogit és Amyt csak azután vittük haza hogy elmentünk vásárolni. Bementünk a plázába, a lányok előre is szaladtak hogy körül nézzenek, Zayn pedig megfogta a kezem és elindult.
- Zayn hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Zayn mondd már meg!
- Nem mondom. Ha oda érünk meg tudod.
- De tudod hogy utálom a meglepetéseket.
- Tudom. De nem érdekel.
- És mi lesz Bogival, meg Amyvel?
- Ők had vásárolgassanak.
Nem sokára odaértünk egy kis étterem szerű helyre. Nem tudtam miért hozott Zayn ide.
- Na mostmár elárulod mit keresünk itt?
- Várj már egy kicsit!
Amint beléptünk az ajtón Megláttam a barátaimat, akik csak rám vártak. Hát ebben mesterkedett Zayn! Egy baba váró buli. Nagyon aranyos ötlet!
A buli jól sikerült, nagyon jól éreztem magam.

*2 hónap múlva*
- Zayn hozd már a kocsi kulcsot!
- Igyekszem, de nem találom..- kiabált ki a nappaliból Zayn.
- Drágám elfogunk késni!
- Jövök már! - monda miközben belépett az ajtón.
- Mehetünk végre?
- Igen mehetünk.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé. Azért voltam ennyire izgatott mert végre kiderült hogy kislányunk lesz, vagy kisfiunk. Odaértünk, Zayn leparkolt és bementünk.
Az orvos már várt minket. Fel feküdtem az orvosi asztalra, és az orvos elkezdte a vizsgálatot. Zayn végig a kezemet fogta.
- Nos Orvosúr, mire számíthatunk? - kérdezte Zayn izgatottan.

13. rész - A nagy bejelentés

Nem szívesen de felvettem a telefont.
- Mondjad Zayn!
- Szia Nita! Nagyon hiányzol kérlek beszéljük meg!
- Jól van. Hol vagy most?
- Itthon.
- Mindjárt megyek és beszélhetünk. Szia. - tettem le a telefont.
Rövidesen oda értünk a ház elé. Kiszálltam a kocsiból.
- Lucy köszönöm hogy haza hoztál.
- Nincs mit. - mosolygott Lucy.
- Szerintem hívd fel a szüleidet ha nem mész vissza hogy tudják nin bajod. - Javasolta Vanda.
- Rendben, sziasztok! - köszöntem el, majd bementem a házba.
Amint beléptem a házba Zayn odajött és megölelt.
- Hiányoztál. - suttogta halkan.
- Nos, miről szerettél volna beszélni? - löktem el magamtól.
- Nita, nagyon szeretlek, kérlek bocsáss meg.
Mivel már napok óta nem láttam Zaynt nekem is nagyon hiányzott, és amikor gyönyörűen csillogó barna szemeit nekem szegezve bocsánatot kért nem tudtam rá haragudni, főleg annak tudatában hogy ő a leendő gyermekem apja.
- Én is szeretlek! - mondtam majd hozzábújtam.
Közben eszembe jutottak Vanda szavai. Gyorsan előkotortam a telefont a táskámból és felhívtam aput, hogy  szóljak hogy ma már otthon alszom. Zaynnel leültünk a kanapéra.
- Zayn.... valamit el kell mondanom.. - fordultam felé.
- Mond csak.
- Hát.... szóval.. apa leszel. - nyögtem ki.
- Micsoda? Babát vársz? - csillant fel Zayn szeme. Látszólag örült a hírnek.
- Igen szivem. Babánk lesz.
Zayn szorosan megölelt.
- Imádlak! Nálad jobb anyukát elsem képzelhetnék a gyerekemnek. - suttogta a fülembe miközben örömkönnyek szöktek szemébe.
Ezután megsimogatta a hasamat, és hozzá beszélt.
- Szia kicsim! Én vagyok az apukád! Milyen odabent? Ne aggódj nem sokára kijössz onnan..
- Mit csinálsz Zayn?? - nevettem fel.
Örültem hogy végül minden jól alakult, de a szüleim még mindig nem tudták hogy terhes vagyok. Végül Zaynnel megbeszéltük hogy össze hívjuk a családtagokat és a közeli barátokat hogy együtt bejelentsük a nagy hírt. Mivel másnap mindenki ráért így meg is tartottuk az összejövetelt. Délelőtt Zayn bement a városba mondván van egy kis elintézni valója. Délután amikor már mindenki megérkezett Zayn csendet kért majd elkezdte:
- Figyelem, valami fontosat szeretnénk bejelenteni. - megfogta a kezem és folytatta - Nita és én babát várunk.
Amint befejezte a mondatot mindenki gratulált és örömmel fogadták a hírt.
De az igazán meglepő pillanat csak ezután jött. Zayn odajött hozzám és megfogta a kezem.
- Nita, szeretnék neked adni valamit. - mondta majd elővett egy könyvet. A borítóján nem volt semmi ígyhát kinyitottam. Meglepő látvány fogadott. A lapok közepén egy kis rés volt amiben egy gyönyörű gyűrű csillogott a lapra pedig rá volt írva nagy fekete betűkkel: "Hozzám jössz?" Ahogy a szavak végére értem elmosolyodtam. Nagyon aranyos és kedves megoldás volt.
- Igen! - mondtam határozottan, majd Zayn kivette a gyűrűt és felhúzta az ujjamra, majd megcsókolt.
Ezután felmutattam a könyvet hogy mindenki lássa: Zayn megkérte a kezemet.
Nagyon boldog voltam. Úgy éreztem ez életem legszebb napja. Miután túl voltunk még egy "gratulálok" körön a vendégek nagy része haza ment.  Csak Amy és Bogi maradtak, mert ők nálunk aludtak.

12. rész - Váratlan hír

Zayn lépett be az ajtón. Hatalmas kő esett le a szívemről de ugyanakkor nagyon mérges voltam Zaynre.
- Zayn!! Hol a francban voltál eddig? Agyon aggódtam magam mia... - be sem fejeztem a mondatot amikor megláttam Maryt. Felvettem majd folytattam. - miattad!
- Ne haragudj! Én csak... - Zayn nem tudta befejezni a mondatot.
- Te csak?
- Azért nem vettem fel mert le van némítva a telefonom, és nem hallottam hogy csörög.
- És azt szabad meg tudnom hol voltál?
- Hát.... csak.. az edző teremben hagytam a kulcsomat, és közben találkoztam egyik haverommal és elbeszélgettük az időt.
Zayn elég gyanús volt nekem. Miközben magyarázkodott a földet nézte.
- Zayn.... nem is szoktál edzőterembe járni..
- De most bementem mert csak ott tudtam találkozni Jake-el.
- És miért vitted a kutyát??
- Csak úgy.
Éreztem hogy valami nem stimmel. Zayn biztosan nem mondott igazat. Még egy jó ideig veszekedtünk majd amikor már elegem lett fogtam a kocsikulcsot és Maryt majd szó nélkül ott hagytam Zaynt. Könnyes szemekkel beültem a kocsiba. Elmentem a szüleimhez és náluk aludtam. Zayn este rengetegszer hívott de egyszer sem vettem fel.
Reggel amikor felkeltem nem éreztem magam valami jól, hányingerem volt és a fejem is fájt egy kicsit. Épp reggeliztünk amikor megszólalt a csengő. Anya már állt volna fel de közbe szóltam:
- Hagyd csak anyu majd én kinyitom.
Ez nem volt túl jó ötlet ugyanis amikor ajtót nyitottam Zayn állt velem szemben.
- Sejtettem hogy itt talállak.
- Mit akarsz?
- Bocsánatot kérni.
- Zayn, nekem most szükségem van egy kis időre. Még pár napig itt maradok és majd meglátjuk mi lesz.
Zayn szomorúan bólintott majd elment, én pedig vissza mentem a konyhába.
- Ki volt az?
- Zayn.- sóhajtottam majd elmeséltem miért jött.
Reggeli után már jobban éreztem magam. Mivel volt pár ruhám a szüleimnél így nem kellett haza mennem értük. Felöltöztem és elmentem sétálni. Beültem egy kávézóba és felhívtam Vandát, aki rövid időn belül csatlakozott hozzám. Rendeltünk egy teát és beszélgettünk.
- És meddig maradsz a szüleidnél?
- Egyenlőre náluk maradok amíg nem tisztázzuk Zaynnel a dolgokat. De szerintem nem mondott nekem igazat. Nem tudom mit tegyek..
- Szerintem beszéljétek meg! Minden rendben lesz.
- Nem tudom. Most egy ideig nem akarok vele beszélni.
Megittuk a teát majd elmentünk a parkba. Bár tavasz vége volt az idő elég nyárias volt, az előző nap esős időjárásával ellentétben. Ahogy sétálgattunk a tűző napon fájni kezdett a fejem és aznap nem is ettem szinte semmit így egyszer csak elájultam. Vanda bevitt a kórházba ahol végeztek pár vizsgálatot és bár látszólag semmi bajom sem volt vettek vért. Amíg az eredményeket vártuk Vanda felhívta Lucyt hogy jöjjön el értünk. Pár perc múlva az orvos hozta az eredményeket.
- Nita beszélhetnénk négy szem közt? - kérdezte az orvos.
- Persze. - válaszoltam majd Vanda elment a büfébe.
- Nita, a vérvétel eredménye azt mutatja hogy Ön terhes.
- Vagyis... babát várok? - kérdeztem döbbenten.
- Igen. Gratulálok, anyuka lesz!
Elköszöntem az orvostól és oda mentem Vandához.
- Mi az? Miért vágsz ilyen képet? Ugye nincs baj? - kérdezte aggódva Vanda.
- Nem. Nincs semmi baj. Mehetünk.
Lucy pont akkor parkolt le a kórház előtt amikor kiértünk. Beültünk a kocsiba és elindultunk. Egész úton azon járt az agyam hogyan fogom ezt el mondani Zaynnek. Ez is pont a legrosszabbkor derült ki, amikor összevesztem Zaynnel. Amikor meghallottam hogy csörög a telefonom rápillantottam a kijelzőre. Zayn hívott. Hosszasan elgondolkodtam fel vegyem-e.

11. rész - Az élet megy tovább

Amint Louis értesült barátnője haláláról azonnal haza utazott, és vele együtt a többi fiú is, így az egyik koncert elmaradt. Louist nagyon megviselte a dolog. Napokig ki sem jött a szobájából és alig evett. El mindenkinek szörnyen hiányzott. Mindenki szerette őt, csodás lány volt. A temetést és a megemlékezést a következő héten tartottuk. Igyekeztem segíteni és támaszt nyújtani Louisnak, és Mrs. Gurneynak. Szegény először a férjét, most pedig a lányát vesztette el.
Rengetegen eljöttek a temetésre. A búcsúbeszéd szavaira mindenkinek könnyek gyűltek szemébe..

"Ella Gurney élt 19 évet..."

A szertartás gyönyörű és megható volt. Miután vége lett és mindenki elment Lou a sír felett állt könnyes szemekkel. Szóltam Zaynnek hogy várjon meg a kocsinál és odamentem Louhoz. Mivel nem tudtam mit mondhatnék ebben a helyzetben, biztatóan megöleltem. Loui a sírra helyezte a virágot ami a kezében volt, megtörölte szemeit majd elindultunk.
Haza vittük Louist majd Zaynnel mi is haza mentünk. Otthon felmentem a hálószobába és az ablak mellé ültem. Mary épp ott sündörgött a szobában. Ölembe vettem a kutyust és a fülét vakargatva bámultam ki az ablakon és figyeltem a lepergő esőcseppeket. A fejem csak úgy zúgott az elmúlt napok eseményeitől. Letettem Maryt a földre és kerestem a fiókban fájdalom csillapítót. Nem találtam ezért lementem a konyhába. Zayn az asztalnál ült és nézett a semmibe. Őt is megviselte a dolog. A szekrényben találtam gyógyszert, bevettem majd felmentünk a szobába. Zayn elfeküdt az ágyon én pedig fürdéshez készülődtem A fürdőszobába nyílt egy ajtó a hálóból is, amit nyitva hagytam. Már a zuhany alatt álltam amikor hallottam Zayn lépteit.
- Ha nem bánod csatlakozom! - Hallatszott Zayn hangja a zuhanyzófüggöny túloldaláról.
- Gyere csak! - mondtam mosolyogva.
Pillanatok múlva már ketten álltunk a zuhanyrózsa alatt. Beletúrtam Zayn vizes hajába majd megcsókoltam.
Zuhanyzás után visszamentünk a szobába és Zayn hanyatt döntött az ágyon. Felém hajolt, elsöpörte az arcomba lógó hajszálakat, majd ajkai egyre közelebb kerültek az enyémhez, míg végül össze nem értek. A hosszú csók után Zayn legurult rólam és mellém feküdt. Át fordultam az oldalamra, Zayn pedig hátulról átkarolt majd elaludtunk.
Másnap az időjárás valamivel kedvezőbb volt. A nap sugarai halványan fénylettek a ház falán. Miután Mary kifutkosta magát az udvaron bevittem a házba.

*1 hónap múlva*
Az Ella halála okozta sebek még mindig nem gyógyultak be senkinek, de az élet folyt tovább. A fiúk folyamatosan jártak fellépésekre, engem előre léptettek a munkahelyemen, Harry és Lucy pedig összeköltöztek.
Mivel mostmár nem csak cikkeket írtam a magazinba hanem az egész divat rovatért én feleltem egyre többet dolgoztam és hasonlóan Zaynnek is egyre több munkája volt. A hírnévvel együtt nőtt a fellépések és koncertek száma is. Keveset találkoztunk ezért nem tudtunk mindent megbeszélni.
Egyik nap munkából hazaérve üres ház fogadott otthon. Sem Zaynt sem Maryt nem találtam sehol. Felhívtam Zaynt gondoltam biztos sétálni vitte Maryt, de nem vette fel a telefont. Pár perc múlva megint próbálkoztam de megint semmi. Kezdtem aggódni, hogy esetleg bajuk esett. Mindenkit felhívtam aki tudhat róluk valamit, de nem jártam sikerrel. Órák múlva még mindig nem értem el Zaynt. Nagyon aggódtam. A gyomrom egy csomóban volt. Fel-le sétáltam idegesen a nappaliban amikor hallottam hogy nyílik az ajtó.

10.rész - Hírnév

Zaynnek igaza volt. Nem tehettem semmit. Leültem a székre és reménykedtem hogy minden rendben lesz. Idegességem csak fokozódott amikor a főszerkesztő lépett be az ajtón.

- Srácok! A délutáni műsort töröltük, fel tudtok lépni! Aztán ügyesek legyek! - mosolygott.

Hatalmas kő esett le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, hogy végül minden jól alakult. Mostmár minden csak a fiúkon múlott de miattuk már nem aggódtam. 

Izgatottan vették kezükbe a mikrofonokat adás előtt. Amint a kamerákat beállították a rendező intett hogy kezdhetik. Amikor a fiúk énekelni kezdtek, hirtelen mintha csak ők lettek volna ott, senki más. Nem látszott rajtuk hogy izgulnak. Hibátlanul végig énekelték a számot majd interjút adtak. 

Miután letelt az adásidő visszamentek az öltözőbe ahol Amyvel vártuk őket. Nagyon büszke voltam rájuk. 

Este elmentünk megünnepelni a srácok sikerét. Egy gyönyörű étterembe mentünk. Elég sokan voltak ott és páran felismerték Zaynt és a többieket. Oda jöttek autogrammot kérni, nagyon aranyosak voltak. 

- Hű... ez még kicsit szokatlan. Eddig csak a játszó téren kértek autogrammot tőlünk. - mondta megszeppenve Niall.

- Igen. Eddig is voltunk pár interjún de azoknak nem volt ekkora sikere.  - válaszolt Harry.

Kerestünk egy üres asztalt és leültünk. Vacsora közben beszélgettünk, és sokat nevettünk. 

A következő hetekben a fiúk egyre több felkérést kaptak fellépésekre, interjúkra és fotózásokra. 

A sok munka miatt Zayn egyre kevesebbet volt otthon így kevesebb időt tölthettünk együtt. Nagyon hiányzott amikor nem volt velem. De tisztában voltam vele hogy ez csak rosszabb lesz. Egyre többet utaztak külföldre, és volt hogy napokig haza sem jöttek.
Egyik este nagyon rossz előérzetem volt. Felhívtam Zayn mert éppen az ország másik felében koncerteztek, de hálaégnek nekik semmi bajuk nem volt. Bár megnyugodtam hogy ők jól vannak de az érzés nem múlt. Hosszú órákig csak forgolódtam az ágyban, nem tudtam aludni. Amynek sem lehetett baja mert ő nálam aludt aznap. Nem tudom miért gondoltam hogy valakinek baja esett de a gondolat ott motoszkált a fejemben és nem hagyott nyugodni. Hajnalban nagy nehezen elaludtam, de reggel korán keltem így nagyjából 2 órát aludtam. Amy látta hogy nyúzott vagyok.
- Mi a baj? nem nézel ki túl jól.
- Nem aludtam egész éjjel. Olyan fura érzésem volt.
Amy értetlenül nézett rám majd neki állt teát főzni.
Délután csörgött a telefonom. Ella anyukája hívott. Fogalmam sem volt hogy miért hívhat de felvettem.
- Jónapot Mrs. Gurney!
- Szia Nita! Borzasztó hírem van. - monda elhaló hangon.
- Mi a baj?
- Inkább személyesen mondanám el. Át tudsz jönni?
- Persze máris indulok!
Letettem a telefont és gyorsan beültem a kocsiba. Mrs. Gurney már a nappaliban várt, könnyes szemekkel.
- Mi történ? - kérdeztem aggódva.
- Borzalmas tragédia. Ella...
- Mi?? Mi történt Ellával?
- Ella tegnap éjjel meghalt.. - suttogta sírva. Szörnyű volt ezeket a szavakat hallani. Kirázott a hideg és összeszorult a szivem. Nem tudtam elhinni hogy barátnőn meghalt. Rövid időn belül elfogott a sírógörcs. Sokkot kaptam. Abban a pillanatban úgy éreztem összeomlok, de próbáltam erős maradni Mrs. Gurney kedvéért. Szüksége volt a támaszra, hiszen Ő a lányát vesztette el.
- Nem.. ez nem lehet igaz.. hogy történt? - kérdeztem sírva.
- Megölték. Az én kislányomat egy hideg vérű gyilkos megölte. - amint ezt kimondta ha lehet még rosszabb érzés fogott el.
- Ki.....ki volt az?
- Nem tudjuk. A rendőrség is csak találgat. - Mrs. Gurney könnyeit törölgette.
  

9.rész - A fellépés

* 1 hónap múlva *

A fiúk karrierje nem éppen úgy alakult ahogy szerették volna. A vártnál kisebb népszerűségre tettek szert. Mivel a közelgő fellépésüket is lemondták a tévében - mondván hogy nincs rá elég idő - a srácok nem álltak a helyzet magaslatán. Kicsit csalódottak voltak, hiszen rengeteget dolgoztak azért hogy sikeresek legyenek.
Reggel elmentem vásárolni. Hazafele bementem a cukrászdába sütit venni. Amikor hazaértem Zayn gondolataiba merülve ült a lépcsőn ami a nappaliból az emeletre vezet. Láttam az arcán hogy valami bántja. Sejtettem hogy a bandáról lehet szó. 

- Mi a baj? - simogattam meg a hátát. 

- Csak elgondolkodtam. 

- A fellépésen amit lemondtak?

- Igen. Pont a legrosszabbkor. Búcsút inthetünk a hírnévnek. 

- Ugyan ne hülyéskedj! Nagyon ügyesek és tehetségesek vagytok! De tudod ez nem megy egyik napról a másikra. 

- Tudom. - fordult el Zayn. 

- Kitartás! Sikerülni fog! - mondtam majd megpusziltam a fejét és a kezéért nyúltam, jelezve hogy álljon fel. 

Egy pillanatra egymásra néztünk. 

- Ajjaj... ismerem ezt a nézést. Te készülsz valamire. - mondta Zayn, de én csak egy mosollyal válaszoltam. 

Még mennyire hogy eszembe jutott valami. Nem is képzelnéd mi. - gondoltam magamban. 

Lehuppantam a kanapéra, az asztalon heverésző laptopot az ölembe vettem és elküldtem pár e-mailt. Zayn leült velem szembe, de nem egészen értette mit csinálok. 

- Kész! - sóhajtottam fel pár perc múlva. 

- Mivel vagy kész?

- Lehet hogy mégiscsak lesz fellépésetek!

- Micsoda? Hogyan? Mondd már mire készülsz! - faggatózott Zayn.

- Van pár ismerősöm akik segíthetnek elintézni. 

- És hogy kerülünk bele a tévébe?

- Nyugi arra is van emberem. A helyi tévében van egy műsor hétvégenként amit csak azért adnak hogy menjen valami a tévében.. annak a helyére be tudnak rakni titeket.
- Nem is tudom mi lenne velem nélküled.. - mondta Zayn egy mosoly kíséretében, majd felállt odajött hozzám és megpuszilt.
Kimentünk a konyhába és süti evés közben elmeséltem a részleteket.     

Mivel egyedül nem tudtam volna elintézni a srácok segítsége is kellett és Amy is sokat tett az ügy érdekében. Minden tökéletesen alakult. A következő héten úgy nézett ki hogy sikerült elintézni a fiúk fellépését ami hétvégén lett volna esedékes, de Liam lebetegedett. Aggódtunk miatta hiszen ha nem gyógyul meg nem tud fellépni. Az orvos azt mondta hogy hamar felépül, de a fellépés előtti nap Liam még mindig betegeskedett, nem érezte magát jól. Este felhívott a fiúk dobosa hogy nem tud eljönni mert a nővére esküvőjére kell mennie. Kezdtem kétségbe esni.. Honnan szedek fél nap alatt egy dobost és egy énekest?
- Miattam ne aggódj! Nem érzem magam túl jól, de énekelni még tudok! - próbált vigasztalni Liam.
Lehet hogy tud énekelni de nem szerettem volna hogy betegen megerőltesse magát. Kezembe vettem a telefonom és megpróbáltam dobost keresni, nem sok sikerrel. Már kezdtem feladni. Azt hittem soha nem találok dobost a fiúknak. Csak abban reménykedtem hogy legalább Liam rendbe jön.
Pár perc múlva Amy lépett be az ajtón.
- Na hogy haladsz?
- Jaj hugi ne is kérdezd. Gőzöm sincs honnan kerítsek dobost.
- Miért a mostanival mi van?
- Ő nem ér rá hétvégén.
Amy egy ideig csendben ült majd hirtelen felkapta a fejét:
- Ha dobos kell akkor lehet hogy tudok segíteni! Egyik osztálytársam ért hozzá.
Nagy kő esett le a szívemről amikor meghallottam a jó hírt. Amy azonnal telefonált az ismerősének aki szerencsére tudott segíteni.
Másnap reggel már Liam is jobban érezte magát. A srácok élő adásra készültek ezért időben elindultunk hogy a szükséges előkészületekkel végezzünk. Ám amikor beértünk a stúdióba nem a legjobb hírekkel fogadtak minket.
- Még nem biztos hogy kitudjuk venni a délutáni műsort, de mindent meg teszünk. - mondta a főszerkesztő.
A folyosón Amyvel beszélgettünk amíg a fiúk próbáltak az esetleges fellépésre.
- Nem tudom elhinni hogy mégsem fog össze jönni. Rengeteget dolgoztam azon hogy a fiúk feltudjanak lépni és most lehet hogy mindhiába.
- Ne aggódj biztosan megoldják.
- Hát remélem is.- válaszoltam majd bementünk a terembe ahol a srácok próbáltak.
Zayn látta rajtam hogy ideges vagyok.
- Szivem, köszönöm hogy ennyit fáradoztál miattunk. De mostmár nyugodj meg. Te mindent megtettél. 

8. rész - Mary sorsa

Másnapra a kutyus megszokta új otthonát. Kicsit felbátorodott és elcsente az egyik cipőmet. Az ajtófélfának támaszkodva mosolyogtam Maryn aki a nála kétszer nagyobb cipőt próbálta elcincálni a fekvőhelyéig. Hiába a kedvenc darabomat nézte ki áldozatául,nem tudtam rá haragudni, annyira édes volt. Elvettem tőle a cipőt majd bevittem őt a konyhába, hogy amíg összedobok valamit ebédre addig is szemmel tarthassam. Az ebéd már majdnem elkészült amikor Zayn haza ért.
- Szia Drágám! Mindjárt megterítek és ehetünk. Hogy sikerült az interjú?
- Szia! - köszönt majd egy gyors puszit nyomott homlokomra. - Egész jól. Niall leesett a székről, Harry leitta magát Louis pedig megfejelte a mikrofont.
- Ja értem. Szóval csak a szokásos.. - nevettem fel. - Jól bemutatkoztatok. Így aztán biztos sok rajongótok lesz, ha mindjárt a hírnév elején stúdiót bontotok.
Zayn nevetett majd segített megteríteni.
Elővettem a tálakat és az evőeszközöket, majd leültünk enni.
- És neked hogy telt a napod?
- Egész nap itthon voltam. A kutyával foglalkoztam, főztem, és el küldtem pár fontos e-mailt a munkahelyemre.
- Tényleg hol van Mary?
- Előbb még itt volt.. biztos kiment a nappaliba.
Ebéd után Zayn nekiállt mosogatni, én pedig megkerestem Maryt. A nappaliban találtam rá, miközben épp odapiszkított a szőnyegre.
- Zayn!! Van egy kis gond! - kiabáltam ki a konyhába.
Zayn azonnal odaszaladt és aggódóan nézett rám:
- Mi a baj?
- Hát ez! - mutattam a pisifoltra.
- Tudtam hogy egyszer még megfogom ezt bánni.. - sóhajtott Zayn, majd neki álltunk takarítani.
*Pár hét múlva*
Ahogy teltek a napok, a hetek a fiúknak egyre több fellépésük volt. A rajongó táboruk is szépen növekedett. Nagyon büszke voltam rájuk.
Mary még mindig nem lett szobatiszta és sok volt vele a gond. Zayn ezt nem nézte túl jó szemmel.
- Nita, tudom hogy nagyon megszeretted Maryt de nagyon sok gond van vele. Sajnálom hogy ezt kell mondanom, de szerintem új gazdát kéne neki keresnünk.
- Zayn ezt nem mondhatod komolyan! Én soha nem adom oda senkinek Maryt! Ő az enyém! Nem megy innen sehova!
- De értsd meg, hogy nem kis feladat egy kiskutya. Folyton bepiszkít a házba, mindenkit megugat, megrágja a cipőket, és még sorolhatnám.
- Nem Zayn te értsd meg hogy ő az én kutyám és nem hagyom hogy elvidd! És képzeld csak, egy kutyának az a dolga hogy ugasson. Nem értem ez miért gond.
Nagyon felzaklatott hogy Zayn elakarta vinni a kutyát a háztól, de mivel Mary nagyon a szívemhez nőtt ezt nem engedhettem. A beszélgetés végére elég rendesen összevesztünk Zaynnel.
Este elmerültem egy kád forróvízben. Zayn szavai jártak a fejemben, és a könnyeim csak folytak. Szörnyű volt belegondolni hogy talán soha többet nem láthatom Maryt, és az is nagyon bántott hogy Zaynnel összevesztünk. Nem akartam sem Zaynt sem Maryt elveszíteni. Miután kisírtam magam kiszálltam a kádból, magam köré tekertem egy törölközőt, és felhívtam Vandát. Szükségem volt valakire akinek kiönthetem a lelkem. Elég sokat beszélgettünk és már későre járt. Közben pizsibe öltöztem és ágyba bújtam.
Zayn pont akkor nyitott be a szobába amikor letettem a telefont.
- Nita...
- Zayn.. fáradt vagyok, aludni szeretnék. Majd holnap megbeszéljük. - Mondtam majd magamra húztam a paplant.
Zayn is ágyba bújt, és hamar elaludt, de én nem tuddtam álomra hajtani fejemet. Csak hallgattam Zayn szuszogását, és néztem ahogy alszik. Nagy nehezen aztán én is elaludtam de reggel nagyon nehezen keltem fel. Zayn ébresztgetett, mert tudta hogy mennem kell dolgozni. Reggelizni sem volt időm, csak gyorsan felöltöztem, sminkeltem és Zayn bevitt az irodába. A kocsiban megbeszéltük Mary sorsát. Nálunk maradhat. Nagyon örültem hogy így alakult.
Zayn hazament és elvitte sétálni Maryt, aki a délelőttöt viszont egyedül töltötte otthon, mivel mindketten dolgoztunk.
Louis és Ella a városban sétáltak amikor néhány rajongó odament hozzájuk autogrammot kérni. Louisnak még elég új volt a dolog. Még csak nemrég futottak be és nincs hozzá szokva a rajongókhoz, ahogy a többi srác sem, mivel eddig még csak a környéken voltak ismertek, és egy-két klippjük ment csak a tévében. Csináltak pár közös képet is, majd elbúcsúztak. Louisék épp indultak volna tovább amikor eleredt az eső. Ahelyett hogy fedett helyre mentek volna elkezdtek szaladgálni az esőben. El véletlenül megbotlott de Loui elkapta, Megfogta a lány csípőjét és magához húzta, majd megcsókolta. Már mindketten bőrigáztak így hazamentek és összebújva megnéztek egy filmet.
Délután Liam, Harry, Bogi és Lucy átjöttek hozzánk, és mivel kint szakadt az eső csináltunk forrócsokit, és elővettük a társasjátékot. Raktam az asztalra egy kis kekszet is majd csatlakoztam a játékhoz. Remekül szórakoztunk, miközben hallottuk az esőcsppek koppanását az ablakon. Később bekapcsoltam a tévét és épp a fiúk interjúját adták. Mindenki azonnal a tévé köré gyűlt, Harry pedig telefonált Niallnek és Louisnak hogy azonnal kapcsolják be a tévét. A fiúk végig önmagukat adták és ez meg is látszott ugyanis akárhogy is próbálták összevágni a vicces részek elkerülhetetlenek voltak.      

ui.: bocsi h rövid lett

7. rész - Pizza sütés

Az ölembe ültettem Fifit és a fülét vakargattam. A fiúk a házban zenélgettek, mi pedig Lolával a képeket válogattuk a magazin számára. ( Lola ugyan annál a magazinnál dolgozik ahol én, csak ő nem újságíróként, hanem fotósként.) Amikor végeztünk bementünk a fiúkhoz, akik már nem egészen a zenéléssel foglalkoztak hanem egymást dobálták párnákkal.
- Héé elég legyen! - szóltam rájuk morcosan amikor az egyik párna az én fejemet találta el.
Alighogy ezt kimondtam Zayn direkt hozzám vágott egy párnát. Gondoltam ha ő így akkor én is. Lehajoltam a párnáért és a fejét céloztam meg vele. Lola is beszállt a párnacsatába. Nagyon jól szórakoztunk. A nagy dobálózásban megéheztünk így rendeltünk pizzát. Sonkásat kértünk de a futár gombásat hozott. Véletlenül felcseréltek két rendelést. Arra gondoltam milyen jó lehet annak aki most a mi sonkás pizzánkat eszi.. Mivel senki sem szereti a gombát így nevettünk egy nagyot és inkább neki álltunk és sütöttünk magunknak pizzát. Így legalább csak olyan került rá amit szeretünk. Lola és Zayn megcsinálták a tésztát, Niall zöldséget szeletelt, én pedig sajtot reszeltem.
- Nita odaadnád a tepsit? - kérdezte Zayn
- Nem. Van két szép lábad meg kezed és odamész érte. Én épp sajtot reszelek. - mondtam viccelődve.
Zayn csúnyán nézett rám egy ideig aztán elindult a tepsiért.
Remek időtöltés volt a közös sütés. Sokat nevettünk közben, és a végeredmény egy istenien finom pizza lett.
Este Zaynnel otthon tévét néztünk, de nem tudtunk megegyezni, hogy melyik csatornát nézzük.
- Akkor is azt nézzük amit én akarok! - mondtam határozottan, mire Zayn kikapta a kezemből a távirányítót.
- Az nem olyan biztos! - mosolygott Zayn.
Nem engedtem magam olyan könnyen. Rámásztam Zaynre és próbáltam kitépni a kezéből a kapcsolót de sehogy sem sikerült. Zayn felállt a kanapéról és a szoba másik végébe szaladt hogy véletlenül se sikerüljön megszereznem amit akarok. Oda mentem hozzá és követeltem hogy adja oda a távirányítót:
- Zayn add oda! Most azonnal!
- Nem!
- De igen! Add már oda vagy különben nem állok szóba veled!
Zayn megfogott és a falhoz nyomott.
- És meddig nem állsz szóba velem? Egy óráig? - kérdezte kicsit szemtelenül, majd megcsókolt.
A csók hosszúra sikeredett így volt időm közben elvenni tőle a távirányítót.
- Mégis csak azt nézzük amit én akarok!
Zayn megint kivette a kezemből a kapcsolót és a kanapéra dobta.
- Mit szólnál ha tévézés helyett valami mást csinálnánk? - kérdezte perverz mosollyal az arcán, azzal megfogta a kezem és a hálószobába húzott.
Másnap reggel arra keltem hogy Zayn mellettem ül az ágyon és a hajamat simogatja.
- Jó reggelt hercegnőm.
- Neked is szivem. - mondtam álmosan, majd felültem.
Zayn adott egy  puszit, közben a kócos hajába túrtam. Nem szereti ha a haját piszkálom, de nem bírtam ki hogy ne tegyem meg.
- Hogy aludtál?
- Jól. - feleltem röviden majd kisétáltam a fürdőbe. Megmosakodtam, felöltöztem, és kimentem a konyhába ahol Zayn épp teát főzött. Leültem az asztalhoz és Zayn elém tette kedvenc bögrémben a gőzölgő teát. Elkortyolgattam majd mentem sminkelni.
A kedvenc kávézómba mentünk reggelizni. Zayn udvariasan kihúzta nekem a széket, majd leültünk és rendeltünk egy-egy szendvicset.
- Láttad tegnap a kutyust Nialléknél?
- Igen láttam. Nagyon aranyos. Lola jól tette hogy befogadta.
- Én is szeretnék egy kiskutyát Zayn!
- Ha tényleg nagyon szeretnéd délután elmehetünk a menhelyre örökbefogadni egyet.
- Tényleg? - csillant fel a szemem.. nem erre a válaszra számítottam. Azt hittem Zayn nem fogja díjazni az ötletet.
- Persze.
- De szupii!! Köszönöm Zayn!
A nap gyorsan eltelt, ugyanis délelőtt Amyvel vásárolgattunk, aki már meggyógyult szerencsére. Vettünk pár cuki felsőt. Eljött a délután. Zaynnel beültünk a kocsiba és elmentünk a menhelyre, ahol rengeteg aranyos állat várta hogy szerető gazdira leljenek. Amint végig sétáltam a ketrecek között megpillantottam egy apró kis csöppséget, nagy gömbölyű szemekkel. Azonnal tudtam hogy ő kell nekem. Ki vettem a kis kosarából és letettem a földre. Picurka mancsaival odabotorkált hozzám és leült. Annyira aranyos volt hogy egyből megszerettem.
- Zayn, őt szeretném. - mondtam miközben felemeltem a kutyulit.
- Rendben. Tényleg enni való. - egyezett bele Zayn majd megsimizte a kutyus fejét.
Mielőtt haza mentünk megvettünk minden szükséges dolgot Marynek, az újdonsült háziállatunknak.
Mary még csak kölyökkutya volt így nehezebben találtuk meg a számára megfelelő dolgokat. Mivel kislány így csupa rózsaszín cuccokat válogattam, aminek Zayn nem nagyon örült, hiszen amikor én dolgozok akkor neki kell kutyátsétáltatni. És hát egy menő csávó kezében a pink kutyapóráz az ugye nagyon szexis tud lenni... De aztán nagy nehezen rábeszéltem.
Otthon Mary félve mérte fel a terepet.

Díjam :$

Első díjam *-* nagyon örülök nekii :)

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!
3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.
4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!
5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
    Nikolett, a legtöbben Nikinek hívnak:)

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?
    a szomorú dalokon:)

3. Félsz a sötétben?

    Igeen..

4. Szerelmes vagy valakibe?

   persze..kapásból 5-be is :DD

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?

    Most csak az jut eszembe amikor a szomszédba jött egy cuki srác én meg annyira néztem h majdnem hasra estem előtte xDD

6. Gondolatban öltél már meg valakit?

     Nem..

7. Szerinted péntek 13-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?

     ugyan olyan nap mint a többi

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

     Ömm.... van :D

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?

    Nem.

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
     Nem emlékszem de biztos h sírtam..

 
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?

      Elkezdenék jótékonykodni, h másokon segíthessek, és példát mutassak a többi embernek... :) ja és biztos hogy divatdiktátor lennék :DD

12. Szoktál álmodozni?

      néha :))

13. Járnál Chace Crawforddal?

      Ha tudnám ki ő talán lenne rá esély xDD
 
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? 
     Egy kislányt! Daniella :)

15. Adni vagy kapni jobb?

      Mindkettő!

16. Titkom: 
     az titok ;)
 

17. Bakancslista: 
     Legelső: Találkozni az 1D-vel :)
     Második:  fürdőruhában, úszógumival, napszemcsiben és szalmakalapban síelni XDD

És akiknek továbbküldöm:

1, Réka

2, Saci

3, Vanda

4, Bibi

5, Blanka 

6. rész - A békülés

Ella nagyon megrémült és retteget. Félt az idegentől, aki a házban egy régi 

koszos kanapéra ültette, és a kezét hátul össze kötözte. El akárhogy próbálta

nem tudta kioldozni a kötést. Amíg az emberrabló fogva tartotta Ellát, Louis

nagyon aggódott mert sehol sem találta. A telefonját nem vette fel, és otthon

sem találta.
Kétségbeesetten telefonált Harrynek:
- Harry! Nem találom Ellát. Telefonon sem tudom elérni. Mi van ha baja esett?
- Nyugodj meg! Biztos nincs baj. A barátnőinél kerested már?
- Még nem.
- Átmegyek és felhívjuk az ismerőseit hogy tudnak-e valamit róla. Okés?
- Rendben. Köszönöm. - rakta le Louis a telefont.
Harry pár perc múlva már ott is volt, és neki álltak a keresésnek. Miután a

létező összes lehetséges számot felhívták Louis aggodalma jogossá vált

ugyanis senki nem tudott semmit Elláról. Louis gondolkodás nélkül értesítte a

rendőröket barátnője eltünéséről. A rendőrség azzonal intézkedni kezdett az

eset ügyében.
Eltelt két nap de Ella felől nem érkezett hír. Mindenki nyugtalan volt. Engem

is nagyon megviselt a dolog. Szörnyű érzés volt hogy semmit nem tudtam

barátnőmről. Este átmentem Louihoz. Nem akartam ilyen állapotban egyedül

hagyni. Később telefonált a rendőrség hogy megtalálták Ellát. Elmondták hogy

egy bűnöző tartja fogságban egy közeli kis faluban. Ezen szavak hallatán

borzalmas képek futottak végig agyamon. Elképzeltem mi mindent művelhetett az

az elmebeteg állat szegény Ellával.
A helyszínen kommandósok, és rendőrök próbálták kiszabadítani a lányt, de úgy

tűnt nehéz dolguk van. Louis már nem bírta tovább és észrevétlenül besurrant

a ház kertjébe, majd bement a hátsó kapun. Halotta hogy a rabló a szobában

van. Megpillantott az asztalon egy vázát és a kezébe vette, hogy legyen mivel

védekeznie. Az ajtó nyitva volt. Loui óvatosan benézett és látta hogy az

ember háttal áll. Kihasználva az alkalmat a háta mögé settenkedett és a

kezében lévő vázával fejbe ütötte. A rabló elájult, Louis pedig kiszaladt a

nappaliba és Ellával együtt kimenekültek a házból. Amikor a rendőrök látták

hogy mindketten épségben kijöttek, berontottak a házba és letartóztatták az

elkövetőt.
Ellát sokkos állapotban kórházba szállították. Louis és én bementünk vele. El

egy kényelmes kortermet kapott. Amíg Lou az orvossal beszélt én mindenkit

értesítettem hogy El megvan és hogy ha gondolják látogassák meg. Elment az

orvos Loui pedig leült a folyosón. Odamentem és a vállára tettem a kezem.
- Mit mondott a doki?
- Pár napig bent kell maradnia, de hamar rendbe fog jönni.
- Ennek örülök! - nagy kő esett le a szívemről hogy Ellának különösebb baja

nem lett. Bár biztosan sok időbe fog telni mire lelkileg feldolgozza a

történteket. Senkinek nem kívánom azt amit mi átéltünk ezalatt a pár nap

alatt. Rettenes volt. Lou egész éjjel bent maradt a kórházban. Lucy és Bibi

másnap reggel látogatták meg Ellát.El nagyon örült a látógatóknak.
A következő napok eseménytelenül teltek. Munka után mindig bementem a

kórházba.
Szerencsére hétvégén haza engedték Ellát. Miután mindent összepakolt és

megkapta a zárójelentést, lement az előtérbe hogy megvárja Louist. Mivel Loui

mindennap meglátogga volt idejük beszélgetni, a lány már hajlott a

megbocsájtás felé. Pár perc múlva Lou egy csokor rózsával jelent meg. Amikor

megpillantotta a fiút tudta hogy nem tud rá tovább haragudni. Odaszaladt és a

nyakába ugrott. Louis érezte hogy ez a megbocsájtás jele, és fórró csokot

nyomott a El ajkaira. Hazamentek majd az egész napot kettesben töltötték.
Másnap Niallékhez voltunk hivatalosak.
A kertben leültünk és beszélgetni kezdtünk.
Niall mindenkinek töltött üdítőt.
- Hugi hoznál ki jégkockát?
- Persze. - válaszolt Lola majd sarkonfordult.
Pár perc múlva a nasival és jégkockával visszatérő Lola nyomában egy kiskutya

lihegett.
Nagyon aranyos kis csöppség volt de még soha nem láttam őt, és Niallék sem

említették hogy lenne háziállatuk. A kis szőrgombóc szaglászva bújt a

lábamhoz.
- De édes! Hát ő honnan van? - kérdeztem majd megvakargattam a kutyus fülét.
- Tegnap találtam az utcán és mivel nem volt rajta nyakörv, gondoltam haza

hozom. - mondta Lola miközben jégkockát adagolt az üdítőkbe.
- Nevet is adtál neki?
- Igen. Fifinek neveztem el.   
  

5. rész - A szakítás

Bogi, Deni, Lucy, Réka, Vanda, Bibi, Ella és Lola elképedten bámulták a laptopot.
- Jó reggelt! Kér valaki kávét? - rontottam be a szobába. Amikor megláttam Ella könnyeit odaszaladtam, átkaroltam és megkérdeztem mi a baj. Szomorúan a laptopra mutatott.
Meghökkentem a látványon. Erre aztán nem számítottam. 
- Nyugi Ella, lehet hogy ez csak félreértés.
- Ezen a képen nincs mit félreérteni! - szólt Ella könnyes szemekkel.
- Egyáltalán ki ez a csaj? És hogy került a buliba? - kérdezte Vanda.
- Nem tudom. De a képen egyértelműen látszik hogy Louival csókolózik!
- Ella Te is tudod milyen állapotban volt Louis. Józanul biztos nem csókolna meg más lányt rajtad kívül! Egyébként is jól ismerem a bátyám. Soha nem tenne veled ilyet! - vigasztalta Bibi több-kevesebb sikerrel.
Kis idő múlva Niall nyitott be.
- Jóreggelt édesem - puszilta meg Lolát.
- Sziasztok! mitörtént? - folytatta.
Lucy Niall felé fordította a laptopot, aki szintén nagyon meglepődött.
Ella hirtelen felállt és kisétált a konyhába.
- Louis beszélhetnénk?
- Persze szivem! - Lou és Ella kisétáltak a konyhából, én pedig mellettük elhaladva bementem. Elláék a nappaliba mentek hogy két szem közt tudjanak beszélni.
- Miért csókoltad meg azt a lányt? - kérdezte Ella zord hangon.
- Mi? Milyen lány? - értetlenkedet Lou aki semmire sem emlékezett, a sok alkohol miatt.
- Ne játszd a hülyét! Láttam a képet!
- Mégis milyen képet?
Ella beszaladt a szobába a laptopért majd Louis orra alá dugta.
- Hát ezt a képet!
- Én azt sem tudom hogyan történt. Semmire sem emlékszem! Kérlek ne haragudj!
Ella nem volt túlságosan megelégedve a válasszal. Szónélkül ott hagyta Louit.
Louis lehuppant a kanapéra és arcát kezeibe temette. Nem tudta hogyan történt a dolog de szörnyen érezte magát. Vett egy mély levegőt, majd elindult hogy megkeresse barátnőjét.
Ezalatt a ház kiürült, a legtöbb vendég haza ment. Hatalmas kupi maradt amit egyhamar nem lehetett eltüntetni ezért ott maradtam hogy segítsek Liamnek és Rékának. Fogtam egy nagy szemetes zsákot és neki álltam össze szedni az üres papírpoharakat, és egyéb szemeteket a földről. Zayn is beseggített a takarításban így pár óra alatt csillogóvá varázsoltuk a házat. Liam megköszönte a segítséget, és haza vitt minket.
Délután úgyéreztem jól esne egy kis séta ígyhát elmentem a közeli parkba. Leültem az egyik padra, amikor megláttam amint Harry és Lucy kézenfogva sétálgatnak. Gondoltam odamegyek hozzájuk, de a telefon a zsebemben elkezdett zizegni. Még jó hogy a zsebemben volt különben nem hallottam volna meg, mert némára állítottam. Zayn hívott. Agódott értem mivel nem szóltam hogy elmegyek otthonról. Letettem, de ekkor már sehol nem láttam Harryéket. Elindultam hazafele. Lassú léptekkel haladtam. Közben az eső eleredt. Vizes hajjal léptem be a házba. Leültem a nappaliban, Zayn pedig hozott nekem egy törölközőt. Megtöröltem a hajam és bekapcsoltam a tévét. Zayn leült mellém.
- Merre jártál? - érdeklődött.
- Csak sétálni voltam. - válaszoltam, majd hozzbújtam.
A film végét már nem láttam mert elaludtam Zayn vállán.
Másnap találkoztunk Ellával.
- Na meg beszéltétek a dolgot Louival?
- Nita.. ma reggel szakítottunk. - mondta bánatosan.
Először fel sem fogtam amit mond. Lehetetlennek hangzott hogy ők ketten szakítsanak. Eddig semmi gond nem volt köztük.
- Annyira sajnálom! - mondtam együttérzően.
Miután mindent megbeszéltünk. Ella haza indult. Már csak pát utcára volt a házuktól amikor megállt mellette egy sötét autó. Az kocsi ajtaja kinyílt és egy fekete ruhás ember szállt ki. Ella megállt egy pillanatra. Nem tudta mi történik. A titokzatos idegen hirtelen befogta Ella száját és erőszakosan beültette a kocsiba, majd elhajtott. Egy elhagyatott ház mellett állt meg.

4. rész - A buli

Deni pont akkor érkezett amikor a fiúk Zayn szobájában voltak. Ő is leült hozzánk a konyhaasztalhoz. Kicsit ideges voltam. Nem tudtam mit fog szólni Niall és Deni amikor meglátják egymást. Reménykedtem benne hogy megtudják beszélni a dolgot. Sok időm nem volt ezen gondolkodni, mert a fiúk hamar felbukkantak. Először Denire pillantottam majd Niallre, aztán megint Denire. Mindannyian kiváncsian figyetük, hogy mi fog történni. Hirtelen hatalmas csend lett. Valamivel megkellett törnöm a kínos pillanatot, ezért mindenkit az étkezőbe invitáltam. Az asztal körül már oldódott a feszültség, kellemes társalgás alakult ki a vacsora alatt de ők ketten még mindig nem szóltak egymáshoz. Miután mindenki jól lakott, neki álltam össze szedni a koszos tányérokat. Deni felajánlotta hogy segít. Az utolsó tányérokat raktuk a mosogatógépbe, amikor Niall megjelent az ajtóban egy újabb adaggal. Csendesen elindultam vissza az étkezőbe, Deni pedig indult volna utánam de Niall visszahúzta. Végre kettesben maradtak.
- Deni kérlek ne haragudj! Annyira sajnálom. - közeledett Niall Denihez de a lány eltolta magától.
- Nagyon fáj hogy hazudtál nekem! - sóhajtott miközben egy könnycsepp végig gördült arcán.
Niallnek nagyon fájt hogy így látta szerelmét. Lágyan törölte le a lány könnyeit, miközben gyengéden magához húzta.
- Szeretlek. -súgta, s szenvedélyesen megcsókolta Denit.
Feldobta a kedvemet amikor megláttam hogy kézenfogva csatlakoztak hozzánk újra.
Miután a vendégek távoztak összepakoltam a konyhában, majd ágyba bújtam. Aludni nem nagyon tudtam. Rengeteg dolog járt a fejemben. A befejezetlen cikk, amit másnap bekellett adnom, Deniék, a hugom és még sok más. Nehéz napokon voltam túl. Gondolataimban elmerülve azt vettem észre hogy könnyes a szemem. Hallottam ahogy nyílik az ajtó. Átfordultam a másik oldalamra, mert nem akartam hogy Zayn sírni lásson. Az ágyhoz sétált, odébb dobott egy párnát és lefeküdt mellém. Észrevette hogy nincs minden rendben. Éreztem ahogy kezét végig simítja hátamon.
- Jól vagy?
- Igen, csak elfáradtam. Aludjunk! - zártam le a beszélgetést.
- Aludj jól szivem! - mondta Zayn kicsit rekedt hangon. Odabújtam hozzá majd mindeketten elaludtunk. Reggel korán kellett bemennem a munkahelyemre, de még volt időm befejezni a cikket. Délután Rékának segítettem bevásárolni Liam meglepi bulijára. Sietnünk kellett, hogy estére mindennel elkészüljünk. Miután minden szükséges dolgot beszereztünk elmentünk Rékáékhoz és segítettem neki az előkészületekben. Zayn, Louis, Niall és Harry dolga volt hogy távol tartsa Liamet amíg mi elkészülünk. Harry barátnője Lucy is átjött segíteni így hamar végeztünk. Lassan megérkezett Bibi és Bogi is, így küldtem egy sms-t Zaynnek hogy jöhetnek. Már minden vendég megérkezett mire a fiúk odaértek. A srácok úgy intézték hogy Liam lépjen be elsőnek így meglepetésként érte őt amikor mindannyian egyszerre kiáltottuk:
- Boldog szülinapot!!
Liam nem számított erre a meglepetésre, de nagyon örült neki. Megérte annyit fáradozni, hiszen feldobtuk a napját. Miután az ünnepelt mindenkinek köszönetet mondott ideje volt tortát enni. Réka gyönyörű tortát csináltatott szerelmének, ami nagyon finom volt így hamar elfogyott.
A jelenlévők sűrű koccintgatással ünnepeltek aminek az eredménye az lett hogy józan ember nem maradt talpon a vidéken. Reggel mindenki fájó végtagokkal kelt. Ki a kádban, ki a vécét ölelgetve, ki a kanapén, az asztalon és egyéb alvásra alkalmatlan helyen találta magát. A konyhába sétálva megpillantottam az öt fiút, akik úgy ültek az asztalnál mint a másnapos csibék. Főztem nekik egy kávét hogy egy kis életet verjek beléjük. Nagyon fáradt voltam. Elővettem  a csészéket, és megtöltöttem őket gőzölgő kávéval, majd Zayn ölébe ültem.
- Fáj a fejem! - mondta Harry nyűgösen, majd megborzolta göndör fürtjeit.
- Csak nem kényelmetlen volt a kutyakosár? - kérdezte Liam gúnyosan majd elindult aspirinért.
- Hahaha. - Harry egy erőltetett nevetést produkálva válaszolt.
Amíg én a fiúkkal a konyhában kávézgattam, a többi lány a Bogi által készített fotókat nézegették. Mivel Bogi még nem elég idős ahhoz hogy igyon egész este azzal szórakoztatta magát, hogy vicces pillanatokat örökített meg.
Pár képen nagyokat nevettek, de az egyik felvétel láttán döbbent csend ült a szobára.

3. rész - Esős nap

Épp elöblítettem a csészéinket, mikor hallottam hogy valaki csenget. Zayn leszaladt a lépcsőn és ajtót nyitott hugának. Bogi Bradfordban él de mivel éppen dolga akadt itt Londonban, így beugrott hozzánk.
A két testvér egymást átölelve jelent meg a konyhaajtóban.
- Szia Bogi! Örülök hogy itt vagy! Rég láttalak. Kérsz valamit inni?
- Szia Nita! Én is örülök. Már nagyon hiányoztatok. Köszöm egy gyümölcslé jól esne.
Hosszasan beszélgettünk, majd Bogi elköszönt mert még sok elintézni valója van. Az időjárás sajnos közben rosszabra fordult. Csúnya felhők gyülekeztek, és a szél is feltámadt. Így már biztosra vehettük hogy a koncert elmarad. Délután nekiálltam megírni a cikket amit Liz kért tőlem. Közben Deni hívott telefonon.
- Szia Deni miújság?
- Szia. Képzeld összevesztem Niallel.
Nagyon meglepődtem amikor ezt meghallottam hiszen nagyon aranyosak együtt.
- És hogy történt?
- Tegnap Niall azt mondta hogy ma Louival konditerembe mennek, és kiderült hogy nem is vele töltötte a napot.
- És ezt honnan tudod?
- Összefutottam Louis hugával Bibivel, és mesélte hogy Louis ma egész nap fotózáson volt. Niall hazudott nekem. - pityeredett el a telefon másik végén Deni.
- Nagyon sajnálom. És kiderült hogy kivel volt?
- Igen. A volt barátnőjével találkozott. Bár azt mondta nincs jelentősége csak szakmai dolgokról beszéltek. De ha így is van, akkor is megmondhatta volna az igazat. Hiszen egy kapcsolat alapja az őszinteség.
Deni hangján hallani lehetett hogy sír. Szerettem volna vele lenni hogy megvígasztalhassam-
- Ugyan biztos nem akart megbántani! Különben is! Ha lenne köztük valami utólag sem vallotta volna be hogy vele találkozott!
- De ez nem változtat a tényen hogy nem mondta meg az igazat!
- Próbálj meg túllépni ezen, hiszen annyira szeretitek egymást!
Próbáltam vígasztalni, és meggyőzni arról hogy ez nem olyan végzetes hiba Niall részéről, de Deni nagyon megbántva érezte magát.
A cikkel lassan haladtam, nehezen jöttek a gondolatok mert még mindig Nialléken járt az eszem. Épp egy frissítő teáért indultam mikor ínycsiklandozó illatok csapták meg orrcimpáimat. A konyhába érve meglepő látvány tárult elém. Zayn lázasan készítette a finomabbnál finomabb ételeket.
- Hát te mit csinálsz drágám? - kérdeztem értetlenül.
- Meghívtam vacsira Liamet és Rékát, és mivel tudom hogy még ma be kell fejezned a cikket, úgy gondoltam készítek valamit én.
Kíváncsian belekóstoltam a gőzölgő burgonyapürébe amit Zayn a sülthúshoz készített.
- Hmm.. első nekifutásra nem is rossz. - mondtam gonosz kis mosollyal, majd hozzá bújtam.
- És hogy haladsz a munkáddal?
- Nehezen. A téma is elég unalmas, és Deni is telefonált hogy összevesztek Niallel. Alig tudtam megvigasztalni. Remélem hamar kibékülnek.
- Engem is hívott Niall. Tényleg nem történt semmi csak azért nem mondta meg az igazat mert nem akarta hogy Deni féltékeny legyen.
- Igen, sejtettem. De tényleg nem szép dolog hogy hazudott neki.
- Ezt én sem mondtam.
-Nem hívhatnánk át őket? Hátha megtörik a jég és kibékülnek.
Zayn egyetértően bólintott és elővette hátsó zsebéből a telefont hogy felhívja Niallt, én pedig szóltam Deninek.
Mielőtt a vendégek megérkeztek segítettem Zaynnek megteríteni.
Liam és Réka időben érkeztek, épp elkészültünk az utolsó előkészületekkel is. Kis idő múlva Niall is cstlakozott, de ő még nem tudta hogy Deni is ott lesz.   

2. rész - Nem is lehetne rosszabb

Otthon Zayn leült a laptop elé, én pedig a kanapéra huppantam és felhívtam Vandát, a barátnőmet.
- Szia Vanda! Nem jössz át?
- Szia! Nem rég keltem. Összeszedem magam és indulok.
- Jól van, várlak! Puszi! - mondtam, majd kinyomtam a telefont.
Vanda félóra múlva már az ajtóban állt.
- Gyors voltál! - nyitottam ki az ajtót.
Bementünk a konyhába, Vanda leült, én pedig nekiálltam kávét főzni. Miután végeztem leültem mellé.
- Mujság? A húgod jobban van?
- Borzasztó napom van! Amy még mindig rosszul van.
- Mesélj!
- Reggel Zayn mondta hogy nem tudunk elmenni Amyhez, ráadásul bekell mennem dolgozni.
Épp hogy befejeztem a mondatot Zayn megjelent a konyha ajtóban.  
- Szia Vanda! - köszönt, majd ő is leült.
- Szia!
- A holnapi koncertünket lemondták. - Miközben Zayn ezt mondta láttam az arcán hogy szomorú.  Niallel, Louissal, Liammel és Harryvel nagyon sokat készültek erre a koncertre. Rengeteget próbáltak, és most mindhiába.
- Most hívott Bob, a menedzser. A rossz idő miatt lemondták.
Egy újabb rosszhír. Azt gondoltam rosszabb napom már nem lehet. Délután fáradtan mentem be a munkahelyemre, ahol szintén nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna. A folyosón összefutottam Lizzel:
- Nita megírtad már a cikket amit múlthéten kértem?
- Igen megírtam.
- Hát akkor sajnos feleslegesen dolgoztál vele mert nem tudjuk betenni a magazinba. Viszont kéne egy másik cikk erről... - mondta majd a kezembe nyomott egy cetlit.
- Rendben megírom. - sóhajtottam, miközben a kezemben lévő papír darabkát bámultam.
Este Niall és Louis átjött Zaynhez. Amíg ők a nappaliban beszélgettek én kimentem a konyhába. Elővettem a szekrényből egy bögrét, és főztem teát. Ezután csatlakoztam a fiúkhoz. Leültem Zayn mellé aki épp befejezte mondanivalóját.
- És neked milyen napod volt Niall? - érdeklődött Zayn.
- Fantasztikus! Denivel elmentünk a tengerpartra, és ott töltöttük az egész napot! Sétálgattunk, elmentünk fagyizni és megnéztük a naplementét. Gyönyörű idő volt ma! Bárcsak holnap is ilyen lenne. Akkor nem kéne törölni a koncertet. 
- Én úgy tudom hogy nem törölték csak másik napra tették át! - vágott közbe Louis.
- Hívjuk fel Bobot hogy akkor most mi lesz. - javasolta Niall.
- Szerintem ilyen késő este nem örülne nektek! Inkább majd reggel hívjátok fel!
A fiúk egyetértően bólintottak.
Másnap reggel valamivel jobb kedvem volt. Kimentem a teraszra. Gyönyörűen sütött a nap. Lágy szellő fújta a hajamat, miközben belekortyoltam a kávémba. Hallottam Zayn közeledő lépteit. Hátulrol megölelt és adott egy puszit.
- Jóreggelt édesem! hogy aludtál?
- Én jól. És te?
Mielőtt válaszolt volna kivette a kezemből a bögrét és megitta a maradék kávét.
- Remekül! - hangzott a válasz egy mosoly kíséretében.
Kicsit hűvös volt ezért visszamentünk a házba.

1. rész - Rosszhír

Zayn leült az ágy szélére. Az ajtó résnyire nyitva volt onnan figyeltem. Hosszú percekig meg sem mozdult, csak nézett maga elé. Nem tudtam mire gondol, és ez zavart. Bementem hozzá a szobába, leültem mellé és megkérdeztem mi a baj. Nem válaszolt. Tudtam hogy baj van, éreztem. Rám nézett majd megfogta a kezem.
- Nita, rossz hírem van. - amint ezt kimondta össze szorult a gyomrom, és kirázott a hideg. Tudtam mit akar mondani. Átkarolt majd folytatta:
- Sajnos nem tudunk elutazni hétvégén.
- Ettől féltem. - mondtam halkan. tudtam hogy ez lesz. pont most nem engedi el a menedzser. Zayn is rosszul érezte magát emiatt, hiszen tudta hogy a testvéremnek szüksége van rám most, hogy beteg. Amy a húgom nem rég nagyon megfázott, tüdőgyulladása van, és magas a láza, ezért szeretnék ott lenni vele. Felálltam és kisétáltam a konyhába. Zayn utánam jött, hátulról megfogta a derekam és magához húzott.
- Nagyon sajnálom hogy nem mehetünk el a tesódhoz. - súgta a fülembe.
- Nem gond. De jövőhéten ugye elmegyünk?
- Persze. - mondta majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Csináljak reggelit? - váltott témát Zayn. Elővette a hűtőből a tejet, és levett  két müzlis tálat a polcról. Leültem az asztalhoz és figyeltem ahogy Zayn a müzlis dobozzal ügyetlenkedik. Reggeli közben eszembe jutott hogy elkell mennem az edzőterembe mert otthagytam valamit, így megkértem Zaynt hogy vigyen el. Miután befejeztük az evést gyorsan elpakoltam az asztalról, és elkezdtem készülődni. A fésűmet kerestem amikor megcsörrent a telefon. Kimentem a nappaliba hogy felvegyem, de mire a kezembe vettem a telefont lerakták. Ismeretlen szám volt ezért visszahívni sem tudtam.
- Indulhatunk? - kiabált Zayn.
A telefont a zsebembe csúsztattam, majd felkaptam az asztalról a kocsikulcsot és kimentem Zaynhez a konyhába.
- Igen indulhatunk.
Amikor odaértünk Zayn leparkolt. Kiszálltam a kocsiból és gyorsan beszaladtam az épületbe. Elindultam a lépcsőn felfele de egy ismerős hang utánam szólt:
- Szia Nita!
Megfordultam és barátnőm, Lily mosolygott rám. Ő az egyik legjobb barátnőm. Szinte mindent együtt csinálunk.
- Szia Lily! Hogy vagy?
- Majd mesélek, de inkább Te mondd miújság! Hétvégén eltudtok menni Amyhez?
- Sajnos nem. De majd beszélünk, most sietek Zayn kint vár a kocsiban. Amikor beültem a kocsiba megint megcsörrent a telefonom. Előkotorásztam a zsebemből és a kijelzőre pillantottam. A főmököm, Liz hívott. Semmi kedvem nem volt beszélni vele mert tudtam hogy a munka miatt hív amit nem vállaltam el. Mondtam neki hogy nem lesz rá időm hogy megcsináljam, de nem adta fel. Amikor már egy ideje csörgött a telefon Zayn megkérdezte miért nem veszem fel. Nem akartam magyarázkodni ezért inkább felvettem. Pár perc múlva idegesen raktam le a telefont.
- Mi az? - kérdezte Zayn érdeklődően.
- Be kell mennem dolgozni délután. Egyik munkatársam beteget jelentett.
Zayn együttérzően rám pillantott majd megsimogatta a karomat.