6. rész - A békülés

Ella nagyon megrémült és retteget. Félt az idegentől, aki a házban egy régi 

koszos kanapéra ültette, és a kezét hátul össze kötözte. El akárhogy próbálta

nem tudta kioldozni a kötést. Amíg az emberrabló fogva tartotta Ellát, Louis

nagyon aggódott mert sehol sem találta. A telefonját nem vette fel, és otthon

sem találta.
Kétségbeesetten telefonált Harrynek:
- Harry! Nem találom Ellát. Telefonon sem tudom elérni. Mi van ha baja esett?
- Nyugodj meg! Biztos nincs baj. A barátnőinél kerested már?
- Még nem.
- Átmegyek és felhívjuk az ismerőseit hogy tudnak-e valamit róla. Okés?
- Rendben. Köszönöm. - rakta le Louis a telefont.
Harry pár perc múlva már ott is volt, és neki álltak a keresésnek. Miután a

létező összes lehetséges számot felhívták Louis aggodalma jogossá vált

ugyanis senki nem tudott semmit Elláról. Louis gondolkodás nélkül értesítte a

rendőröket barátnője eltünéséről. A rendőrség azzonal intézkedni kezdett az

eset ügyében.
Eltelt két nap de Ella felől nem érkezett hír. Mindenki nyugtalan volt. Engem

is nagyon megviselt a dolog. Szörnyű érzés volt hogy semmit nem tudtam

barátnőmről. Este átmentem Louihoz. Nem akartam ilyen állapotban egyedül

hagyni. Később telefonált a rendőrség hogy megtalálták Ellát. Elmondták hogy

egy bűnöző tartja fogságban egy közeli kis faluban. Ezen szavak hallatán

borzalmas képek futottak végig agyamon. Elképzeltem mi mindent művelhetett az

az elmebeteg állat szegény Ellával.
A helyszínen kommandósok, és rendőrök próbálták kiszabadítani a lányt, de úgy

tűnt nehéz dolguk van. Louis már nem bírta tovább és észrevétlenül besurrant

a ház kertjébe, majd bement a hátsó kapun. Halotta hogy a rabló a szobában

van. Megpillantott az asztalon egy vázát és a kezébe vette, hogy legyen mivel

védekeznie. Az ajtó nyitva volt. Loui óvatosan benézett és látta hogy az

ember háttal áll. Kihasználva az alkalmat a háta mögé settenkedett és a

kezében lévő vázával fejbe ütötte. A rabló elájult, Louis pedig kiszaladt a

nappaliba és Ellával együtt kimenekültek a házból. Amikor a rendőrök látták

hogy mindketten épségben kijöttek, berontottak a házba és letartóztatták az

elkövetőt.
Ellát sokkos állapotban kórházba szállították. Louis és én bementünk vele. El

egy kényelmes kortermet kapott. Amíg Lou az orvossal beszélt én mindenkit

értesítettem hogy El megvan és hogy ha gondolják látogassák meg. Elment az

orvos Loui pedig leült a folyosón. Odamentem és a vállára tettem a kezem.
- Mit mondott a doki?
- Pár napig bent kell maradnia, de hamar rendbe fog jönni.
- Ennek örülök! - nagy kő esett le a szívemről hogy Ellának különösebb baja

nem lett. Bár biztosan sok időbe fog telni mire lelkileg feldolgozza a

történteket. Senkinek nem kívánom azt amit mi átéltünk ezalatt a pár nap

alatt. Rettenes volt. Lou egész éjjel bent maradt a kórházban. Lucy és Bibi

másnap reggel látogatták meg Ellát.El nagyon örült a látógatóknak.
A következő napok eseménytelenül teltek. Munka után mindig bementem a

kórházba.
Szerencsére hétvégén haza engedték Ellát. Miután mindent összepakolt és

megkapta a zárójelentést, lement az előtérbe hogy megvárja Louist. Mivel Loui

mindennap meglátogga volt idejük beszélgetni, a lány már hajlott a

megbocsájtás felé. Pár perc múlva Lou egy csokor rózsával jelent meg. Amikor

megpillantotta a fiút tudta hogy nem tud rá tovább haragudni. Odaszaladt és a

nyakába ugrott. Louis érezte hogy ez a megbocsájtás jele, és fórró csokot

nyomott a El ajkaira. Hazamentek majd az egész napot kettesben töltötték.
Másnap Niallékhez voltunk hivatalosak.
A kertben leültünk és beszélgetni kezdtünk.
Niall mindenkinek töltött üdítőt.
- Hugi hoznál ki jégkockát?
- Persze. - válaszolt Lola majd sarkonfordult.
Pár perc múlva a nasival és jégkockával visszatérő Lola nyomában egy kiskutya

lihegett.
Nagyon aranyos kis csöppség volt de még soha nem láttam őt, és Niallék sem

említették hogy lenne háziállatuk. A kis szőrgombóc szaglászva bújt a

lábamhoz.
- De édes! Hát ő honnan van? - kérdeztem majd megvakargattam a kutyus fülét.
- Tegnap találtam az utcán és mivel nem volt rajta nyakörv, gondoltam haza

hozom. - mondta Lola miközben jégkockát adagolt az üdítőkbe.
- Nevet is adtál neki?
- Igen. Fifinek neveztem el.