Figyelem!!!

Úgy döntöttem, hogy hosszú szünet után folytatom a blogot! :) Remélem most is számíthatok rátok! ;) Szeretném megköszönni azoknak akik eddig velem voltak, és szeretném ha velem is maradnátok! A blog külseje is megváltozott, és a történetben is lesznek kisebb változások. Továbbra is várom a feliratkozókat és a kommentelőket! Az új rész már készül, de csak akkor rakom fel ha ide összejön legalább 2 komi. Mert ha úgy látom hogy nincs értelme mert senki nem kíváncsi rá akkor nem folytatom. Szóval, hogyha szeretnétek tudni hogy mi fog történni Zaynnel és Nitával akkor komizzatok!! ;) 

 Puszii

15.rész - Vendégek

- Úgy néz ki hogy kislányuk fog születni!
- Köszönjük Doktorúr!
Zayn is és Én is nagyon örültünk a hírnek. Persze akkor is örültünk volna ha fiút mond az orvos. A szívem mélyén mindig is kislányt szerettem volna. Zayn megölelt és adott egy puszit, majd elindultunk haza. Zayn kinyitotta nekem a kocsi ajtót, közben a hosszú kiengedett hajamat copfba kötöttem. Beszálltunk, és indultunk. Nyár közepe volt, de esett az eső , így miközben Zaynnek beszélgettünk az ujjammal fura figurákat rajzolgattam a párás ablakra. Épp egy zsepit vettem elő hogy megtöröljem a kezem amikor éreztem hogy a zsebemben rezeg a telefonom. Vanda hívott.
- Szia Vanda! - vettem fel a telefont.
- Szia Nita! Még az orvosnál vagytok?
- Nem már úton vagyunk hazafele.
- Na és fiú lesz vagy lány?
- Képzeld kislányom lesz.
- Juj de jó! Nagyon örülök. Ugye lehetek a keresztanyja?
- Persze! - válaszoltam nevetve.
- Szuper! Mennem kell majd még hívlak! Puszi. - nyomta ki a telefont Vanda.
Közben haza értünk. Zayn leparkolt a ház előtt. Ahogy a kocsi begördült az udvarra, Mary egyből ugatni kezdett.
- Szia kiskutyám! - simogattam meg a buksiját.
Odasétáltam a bejárati ajtóhoz, kinyitottam majd megvártam amig Mary bemegy a házba és megvártam Zaynt aki még csak akkor szállt ki a kocsiból.
Bementünk a nappaliba, ledobtam a táskám a kanapéra és megkerestem a tévékapcsolót. Zaynnel épp nekiálltunk filmet nézni, amikor Harry felhívta Zaynt hogy 10 perc mulva nálunk lesznek.
A filmnézésnek lőttek, úgyhogy kimentem egy kis nasiért. Rövid időn belül már Harry és Lucy is megérkezett. A dohányzóasztal körül kényelmesen elhelyezkedtünk.
- Zayn hoznál még egy kis chipset? - kérdeztem boci szemekkel.
- Persze Drágám.
- Nita most már áruld el fiu lesz vagy lány? - érdeklődött Lucy
- Kislány lesz. - mondtam miközben Zaynre pillantottam aki épp akkor ért vissza a Chipses tállal amit az asztalra tett majd mellém ült.
- Rózsaszin lesz a gyerekszoba? - kérdezte Harry.
- Nem tudom. Ezen még nem gondolkodtunk. De szerintem barack színű lesz.
Miután megvitattuk a baba ügyet, Harry és Lucy kapcsolata került szóba.
- Na meséljetek csak mi van veletek! -mondta Zayn.
- Hááát.... az úúgy volt... kezdte Lucy a mondatot amit végül Harry fejezett be.
- Hogy titokban eljegyeztük egymást.
- Sok boldogságot!! De...miért kellett titokban? - értetlenkedtem.
- Mert nem szeretnénk nagy dobra verni a dolgot. Főleg most hogy nagyobb hírnévre tettünk szert a világon mindenfelé ujságok írnák meg, de erre nincs szükségünk.
- Megértem. - mondta együttérzően Zayn.
- Hát igen. Nézd csak meg a mi kislányunkat. Még megsem született de már híresebb mint az a bűvész a reggeli műsorban. - mondtam viccelődve.
- És az esküvőt mikorra tervezitek? - kérdezte Zayn miközben felvette a földről a párnát amit levert.
- Nyár végére. Nita leszel a koszorúslányom?
- Majd még meglátjuk mekkora lesz a pocakom. - mosolyogtam.
- Rendben. - viszonozta a mosolyt Lucy.
- Későre jár. Mostmár mennünk kéne. - vágott közbe Harry.
- Igen tényleg mennünk kell. Még otthon is sok dolgunk van otthon is. - helyeselt Lucy.
A vendégek felálltak Zayn pedig kikísérte őket.
Hosszú nap volt így elterültem a kanapén és lehunytam a szemem. Fáradt voltam és álmos. Zayn még egy idejig beszélgetett Harryékkel a ház előtt, és mire visszaért én már aludtam.
Reggel a pihe-puha ágyamban keltem.

14. rész - Fiú vagy lány?

Vacsi után Amy és Bogi a konyhában beszélgettek, mi pedig Zaynnel a nappaliban tévéztünk. Egyszer csak egyikük ki kiabált:
- Tesó gyere ide egy kicsit!
- Nita szólt a hugod! - mondta Zayn.
- Nem szivem ez a Te hugod volt. Amy sosem hív engem úgy hogy tesó.
Zayn szemforgatva felállt és kiment a konyhába.
- Na mi az Bogi? - kérdezte.
- Hol van sebtapasz? Lehorzsoltam a kezem.
- Jajj hugicám mentőt ne hívjak? - kérdezte Zayn gúnyosan.
- De igen, légyszíves. - válaszolt Bogi kicsit szemtelenül.
Zayn a konyhafiókból elővett egy sebtapaszt és huga kezébe nyomta.
- Aztán lassan menjetek aludni! Már elég késő van.
- Rendben! - Helyeselt Amy és Bogi egyszerre.
Fél óra múlva már mindenki a szobájában volt, és lefekvéshez készülődött, ám ekkor valaki kopogtatott az ajtón. Ajtót nyitottam. A barátnőm volt az.
- Lily! Hát te?
- Szia. Bocsi hogy ilyen későn zavarok de kizártam magam a lakásból, és a szerelő csak holnap tud jönni.
- Gyere be! Nyugodtan itt aludhatsz.
Beinvitáltam Lilyt a nappaliba és folytattam.
- Sajnos itt kell aludnod a kanapén mert a vendég szoba foglalt.
- Nem gond, ez is tökéletes. Köszönöm.
Mivel így estére elég sokan lettünk pattogtattunk kukoricát csináltunk forrócsokit és pizsipartit tartottunk. Másnap délben keltünk ki az ágyból, mivel elég sokáig fent maradtunk.
Jobb ötletem nem támadt így palacsintát sütöttem. Elővettem a kakaót és a lekvárt a szekrényből, de mivel nem tudtam hogy ki milyet szeretne ott hagytam az asztalon hogy mindenki tudjon magának csinálni.
Reggeli után Lily egyből hazament. Bogit és Amyt csak azután vittük haza hogy elmentünk vásárolni. Bementünk a plázába, a lányok előre is szaladtak hogy körül nézzenek, Zayn pedig megfogta a kezem és elindult.
- Zayn hova megyünk?
- Majd meglátod.
- Zayn mondd már meg!
- Nem mondom. Ha oda érünk meg tudod.
- De tudod hogy utálom a meglepetéseket.
- Tudom. De nem érdekel.
- És mi lesz Bogival, meg Amyvel?
- Ők had vásárolgassanak.
Nem sokára odaértünk egy kis étterem szerű helyre. Nem tudtam miért hozott Zayn ide.
- Na mostmár elárulod mit keresünk itt?
- Várj már egy kicsit!
Amint beléptünk az ajtón Megláttam a barátaimat, akik csak rám vártak. Hát ebben mesterkedett Zayn! Egy baba váró buli. Nagyon aranyos ötlet!
A buli jól sikerült, nagyon jól éreztem magam.

*2 hónap múlva*
- Zayn hozd már a kocsi kulcsot!
- Igyekszem, de nem találom..- kiabált ki a nappaliból Zayn.
- Drágám elfogunk késni!
- Jövök már! - monda miközben belépett az ajtón.
- Mehetünk végre?
- Igen mehetünk.
Beültünk a kocsiba és elindultunk a kórház felé. Azért voltam ennyire izgatott mert végre kiderült hogy kislányunk lesz, vagy kisfiunk. Odaértünk, Zayn leparkolt és bementünk.
Az orvos már várt minket. Fel feküdtem az orvosi asztalra, és az orvos elkezdte a vizsgálatot. Zayn végig a kezemet fogta.
- Nos Orvosúr, mire számíthatunk? - kérdezte Zayn izgatottan.

13. rész - A nagy bejelentés

Nem szívesen de felvettem a telefont.
- Mondjad Zayn!
- Szia Nita! Nagyon hiányzol kérlek beszéljük meg!
- Jól van. Hol vagy most?
- Itthon.
- Mindjárt megyek és beszélhetünk. Szia. - tettem le a telefont.
Rövidesen oda értünk a ház elé. Kiszálltam a kocsiból.
- Lucy köszönöm hogy haza hoztál.
- Nincs mit. - mosolygott Lucy.
- Szerintem hívd fel a szüleidet ha nem mész vissza hogy tudják nin bajod. - Javasolta Vanda.
- Rendben, sziasztok! - köszöntem el, majd bementem a házba.
Amint beléptem a házba Zayn odajött és megölelt.
- Hiányoztál. - suttogta halkan.
- Nos, miről szerettél volna beszélni? - löktem el magamtól.
- Nita, nagyon szeretlek, kérlek bocsáss meg.
Mivel már napok óta nem láttam Zaynt nekem is nagyon hiányzott, és amikor gyönyörűen csillogó barna szemeit nekem szegezve bocsánatot kért nem tudtam rá haragudni, főleg annak tudatában hogy ő a leendő gyermekem apja.
- Én is szeretlek! - mondtam majd hozzábújtam.
Közben eszembe jutottak Vanda szavai. Gyorsan előkotortam a telefont a táskámból és felhívtam aput, hogy  szóljak hogy ma már otthon alszom. Zaynnel leültünk a kanapéra.
- Zayn.... valamit el kell mondanom.. - fordultam felé.
- Mond csak.
- Hát.... szóval.. apa leszel. - nyögtem ki.
- Micsoda? Babát vársz? - csillant fel Zayn szeme. Látszólag örült a hírnek.
- Igen szivem. Babánk lesz.
Zayn szorosan megölelt.
- Imádlak! Nálad jobb anyukát elsem képzelhetnék a gyerekemnek. - suttogta a fülembe miközben örömkönnyek szöktek szemébe.
Ezután megsimogatta a hasamat, és hozzá beszélt.
- Szia kicsim! Én vagyok az apukád! Milyen odabent? Ne aggódj nem sokára kijössz onnan..
- Mit csinálsz Zayn?? - nevettem fel.
Örültem hogy végül minden jól alakult, de a szüleim még mindig nem tudták hogy terhes vagyok. Végül Zaynnel megbeszéltük hogy össze hívjuk a családtagokat és a közeli barátokat hogy együtt bejelentsük a nagy hírt. Mivel másnap mindenki ráért így meg is tartottuk az összejövetelt. Délelőtt Zayn bement a városba mondván van egy kis elintézni valója. Délután amikor már mindenki megérkezett Zayn csendet kért majd elkezdte:
- Figyelem, valami fontosat szeretnénk bejelenteni. - megfogta a kezem és folytatta - Nita és én babát várunk.
Amint befejezte a mondatot mindenki gratulált és örömmel fogadták a hírt.
De az igazán meglepő pillanat csak ezután jött. Zayn odajött hozzám és megfogta a kezem.
- Nita, szeretnék neked adni valamit. - mondta majd elővett egy könyvet. A borítóján nem volt semmi ígyhát kinyitottam. Meglepő látvány fogadott. A lapok közepén egy kis rés volt amiben egy gyönyörű gyűrű csillogott a lapra pedig rá volt írva nagy fekete betűkkel: "Hozzám jössz?" Ahogy a szavak végére értem elmosolyodtam. Nagyon aranyos és kedves megoldás volt.
- Igen! - mondtam határozottan, majd Zayn kivette a gyűrűt és felhúzta az ujjamra, majd megcsókolt.
Ezután felmutattam a könyvet hogy mindenki lássa: Zayn megkérte a kezemet.
Nagyon boldog voltam. Úgy éreztem ez életem legszebb napja. Miután túl voltunk még egy "gratulálok" körön a vendégek nagy része haza ment.  Csak Amy és Bogi maradtak, mert ők nálunk aludtak.